HIV-vel élőknek

Dél-Pesti Centrumkórház Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet, HIV/AIDS ambulancia, Dr. Szlávik János Osztályvezető főorvos Munkanapokon: 7 -11.00 óra között,
Cím: 1097 Budapest, Albert Flórián (régi Gyáli út) 5-7.
14. épület
Tel.1: 06-1/455-8152; Tel.2.:06-1/455-8192

Debreceni Egyetem, Kenézy Gyula Egyetemi Kórház, Főigazgatóság, Fekvőbeteg szakellátásért felelős Igazgatóság, Központi ellátó egységek, központi egységek, Infektológiai Intézet
Információk
Ismert HIV pozitív betegek gondozása, terápiás ellátása – előzetes telefonos egyeztetés után.
Szakrendelésben részt vevő orvosok
Dr. Várkonyi István Zsolt
Szerda
HIV DECENTRUM – A015. RENDELŐ
Rendelési idő: 07:00 – 10:00
Cím: 4031 Debrecen, Bartók Béla út 2-26. (Alagsor)
Előjegyzés szükséges: igen
Telefonszám: +36 20 620 7594
E-mail cím: infektologiatitkarsag@kenezykorhaz.hu
Kenézy Gyula Kórház és Rendelőintézet
4031 Debrecen, Bartók Béla út 2-26.
Telefon: 52/511-857
Tel.: 52/511-853
Honlap:
https://kenezykorhaz.unideb.hu/szakrendeles-kereso#d333

Pécsi Tudományegyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika Infektológia

7623 Pécs, Rákóczi út 2. F. épület alagsor
KÖZPONTI ELŐJEGYZÉS, DISZPÉCSER PULT:
72/533-107
KÉRJÜK TISZTELT BETEGEINKET, HOGY A VIZSGÁLATOKRA TÖRTÉNŐ ELŐJEGYZÉSEK ÜGYÉBEN LEHETŐLEG 12:30 ÉS 15:30 KÖZÖTT TELEFONÁLJANAK!

Bejelentkezés 2: 06-72/533-152

Kezelőorvosok:
Dr. Feiszt Zsófia szakorvos
Dr. Kappéter Ágnes szakorvos
Dr. Péterfi Zoltán Ph.D., med. habil egyetemi tanár

Infektológia szakambulancia I.
„F” épület alagsor 1. rendelő
Tel.:533-133/33080

Hétfő

0900-1300 Dr. Kappéter Ágnes

Csütörtök
0900-1300 Dr. Feiszt Zsófia

Péntek
0900-1000 Dr. Feiszt Zsófia
Infektológia II.
„F” épület alagsor 2. rendelő
Tel.:533-133/33145
Szerda

0900-1100 Dr. Feiszt Zsófia

Infektológia II.
„F” épület alagsor 3. rendelő
Tel.:533-133/33152
Kedd

0900-1200 Dr. Kappéter Ágnes
Honlap: http://kk.pte.hu/hu/egyseg/almenu/260/413

Miskolci Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktatókórház
MISEK Semmelweis Kórház Miskolc, Csabai kapu 9-11.
INFECTOLOGIA OSZTÁLY
https://www.bazmkorhaz.hu/baz-megyei-k%C3%B3rh%C3%A1z-h%C3%ADreink/618-modern-hiv-ter%C3%A1pia-vid%C3%A9ken-is-miskolcon-is-a-legkorszer%C5%B1bb,-%C3%A1llamilag-finansz%C3%ADrozott-kezel%C3%A9st-kapj%C3%A1k-a-hiv-vel-%C3%A9l%C5%91k.html#_ftn3

Osztályvezető főorvos: Dr. Pap Tibor Tel: 46/555-645
Kezelőorvos: Dr. Csilek András szakorvos
elérhető az Infektológiai Ambulancián
https://www.bazmkorhaz.hu/semmelweis-betegell%C3%A1t%C3%A1s/fekv%C5%91beteg-ell%C3%A1t%C3%A1s/infectologia.html
Bejelentkezés:
Tel.: 06-46/555-645

Lehet, hogy már sokszor hallottad, hogy a „kimutathatatlan” szó népszerű kifejezéssé vált a HIV-vel élők körében. Azt értjük az „kimutathatatlan” kifejezésen, hogy a HIV – fertőzött ember vírusterhelés vizsgálati eredményében detektálhatatlanok az antigének, az antiretrovirális kezelés olyan alacsony szintre csökkentette a vírusszintjét, hogy a vérvizsgálat nem képes kimutatni a vírusszámot. AZ antiretrovirális kezelés körülbelül 6 hónapig kell megszakítás nélkül alkalmazni, a kimutathatatlan állapot eléréséig. Nincs kockázata a HIV átterjedésének, ha az orvosod megerősítette, hogy kimutathatatlan a vírusszám. Folytatni kell a kezelést és rendszeresen részt kell venni a vírusterhelő-ellenőrző kontroll vizsgálaton. Kimutathatatlan = nem továbbítható. Mivel nem észlelhető, ez nem állandó állapot, és ha a páciens abbahagyja a gyógyszeres kezelést, akkor a vírusszám újból elkezd emelkedni és tovább tudja adni a fertőzést aktív vírus ként.

1 Vö. Buda Béla, A mentálhigiéné szemléleti és gyakorlati kérdései, Budapest, 1995

A „vírusterhelés” a vérben lévő vírusok számát jelzi. Ezt egy egyszerű vérvizsgálattal mérik, amely azt is megmutatja, hogy az antiretrovirális kezelés hatékonyan védi az immunrendszert más potenciális betegségektől. A „nem észlelhető”, „kimutathatatlan” diagnózis azt jelenti, hogy a HIV – szintje kimutathatatlan a szervezetében, így nem tud fertőzni. Azt is hallhatod az egészségügyi dolgozóktól, hogy éppen a „vírusszuppresszióról” beszélnek, ha valaki ilyen diagnózissal rendelkezik, akkor az azt jelenti, hogy nulla a kockázata annak, hogy bárkinek is átadja. Az új gyógyszerekhez való alkalmazkodás általában eltart egy ideig ameddig a szervezet hozzászokik az új ellenanyaghoz, és ugyanez vonatkozik a HIV-kezelésre is. A kezelés elkezdése nem jelenti automatikusan azt, hogy nem észlelhető a vírus, nagyon gyakori, hogy a vírusterhelés ingadozik, különösen az új kezelési megkezdése után. Lehet. hogy jól érzed magadat a bőrödben és egészségesnek találod az immunrendszeredet, de ez nem feltétlen jelenti azt, hogy minden rendben van a vírusterheléseddel. Az egyetlen módja annak, hogy megtudd, hogy „kimutathatatlan” a vírus a szervezetedben az a rendszeres vírusterhelés ellenőrzése. Azt javasoljuk, hogy a kezelést legalább 6 hónapig folytatni kell és szedni kell a gyógyszereket, majd 2-4 havonta ellenőrizni kell a vírusterhelést egészségügyi szakemberek segítségével megállapítható lesz, hogy „kimutathatatlan” a vírusszám a szervezetben. Fontos ezt megjegyezni, hogy a HIV továbbra is jelen van a szervezetben még akkor is ha a vírusterhelés során nem észrevehető. Ez azt jelenti, hogy ha megszakad a kezelés, akkor a vírusterhelés növekedhet, és ez befolyásolhatja a hosszú távú egészséges élete, és a HIV ismét aktív fertőzés ként jelenik meg, így tovább adhatóvá válik.

A  HIV-fertőzött  személyek  vére  (menstruációs  vér  is),  ondója  és  hüvelyváladéka,  valamint  az  anyatej  tartalmaz  a  fertőzéshez  szükséges  mennyiségű viriont. A vírus csak abban az esetben juthat egy másik emberbe, ha egy HIV-fertőzött személy ezen testnedveinek valamelyike egy másik ember vérkeringésébe kerül.

• Vér és   vérkészítmények   által: A   HIV   fertőzés   átvitelének   kockázata közelítően  ilyen módon meglehetősen csekély, mivel Észak-Amerikában  és  Európában  –  így hazánkban   is   –   a   donorok   szűrését   rendre   elvégzik.

Az egészségügyi dolgozók HIV fertőzésének valószínűsége éles eszköz általi sérülés kapcsán minimális, de a kockázat valós.  Az  intravénás  kábítószerhasználók  között a vérrel szennyezett fecskendő és tű cseréje magas kockázatot rejt magában. (A  volt  Szovjetúnió  utódállamaiban  ez  a  jellemző  fertőződési  mód.)

A vérkészítményeket gyártás során utólag vírus inaktiválják.

• Nem steril eszközök (pl. tetoválás, testékszer készítés során) szintén veszélyt jelentenek.

• Szexuális úton: a világon leginkább a heteroszexuális úton való fertőződés jellemző (pl. Afrika,  Dél-Kelet  Ázsia),  ugyanakkor  egyes  országokban (pl.  hazánkban  is)  a  homoszexuálisok  és  a  biszexuálisok  fertőződéséé a  főszerep.  A nők, illetve  a  szexuális  kapcsolat  során  a  befogadó  felek mindig  sokkal  nagyobb  kockázatnak  vannak  kitéve  és  fogékonyabbak  is a  fertőzésre.  Anális  és  vaginális  érintkezés  során  kiugróan  magas  a  HIV átvitelének valószínűsége, míg orális érintkezés útján ez a veszély lényegesen kisebb, de nem zárható ki.

• Vertikális transzmisszió   által:        HIV   fertőzött   anyáról   gyermekre   vagy magzatra  való  átvitelt    A  gyermek  fertőződhet  a  gyermektervezés, a terhesség, a szülés és a szoptatás időszakában is. A HIV fertőzés kockázatának átvitele mintegy 20-30%-os. A világon minden tizedik fertőzés a vertikális transzmisszió következménye. 

Nem  terjed  a  HIV:  puszival,  csókolózással,  öleléssel,  simogatással,  kézfogással,  érintéssel,  köhögéssel,  tüsszentéssel,  izzadtságcseppel,  egyéb olyan   váladékokkal,   amik   nem   tartalmaznak   vért.   Közös  edény  –   és evőeszközzel vagy bármilyen más nem éles használati eszközzel való érintés során sincs veszély. Állatról, szúnyogról, rovarcsípéssel sem terjed. HIV- fertőzött által elkészített étel, ital sem jelent veszélyt. Közös uszoda, kádvíz, ruhanemű, ágynemű   használata      során     is  kizárható      a   fertőződés.

A vírus levegőn, testen kívül hamar inaktiválódik, illetve elpusztul.

Primer  vagy  akut  HIV  tünetegyüttes:  Leginkább  a  HIV  fertőzést  követő 2-6 héten belül lép fel, a fertőzöttek egy részénél. Legjellemzőbb tünetei:

torokfájás,  láz,  átmeneti  nyirokcsomó  megnagyobbodás,  fáradékonyság, rossz közérzet, izom és- ízületi fájdalmak, maculopapulosus bőrkiütés, hasmenés,  garatgyulladás.  Legtöbbször  1-2  hét  elteltével  spontán  elmúlnak. Mivel a tünetek nagyon hasonlíthatnak egy influenzás megfertőződéshez, ezért sokakban fel sem merül a HIV fertőződés ténye. Ilyenkor a CD4 sejtszám  jelentősen  csökken  a  fertőződés  előtt  számhoz  képest  (több  száz nagyságrenddel), a vírusmennyiség pedig többszázezres-milliós nagyságrendű lehet, ezért ilyenkor a fertőzött kiugróan fertőzőképes.

Krónikus  tünetmentes  HIV  fertőzés:  A  fertőzésnek  semmilyen  klinikai tünete nincs, az immunrendszer funkciója kielégítő, azonban a HIV replikáció (önmegsokszorozódás, másolat készítés) változatlan mértékben folyik, az immunrendszerre jellemző CD4+ limfociták száma fokozatosan csökken.  Ez az állapot bármennyi évig fennállhat – szélsőséges esetben akár 20-25 évig is – általában 3-12 évig tart. Legtöbbször 200 feletti CD4 sejtszám és változó nagyságú vírusszám jellemzi.

Tünetes   HIV   fertőzés:       A   HIV   replikáció   hatására   az   immunrendszer fokozatosan gyengül, generalizált tartós limphadenopathia alakul ki. A fertőzöttben  olyan  tünetek  jelennek  meg,  melyek  jelzik  immunrendszerének károsodását. Tartós láz, fogyás, éjszakai izzadás, fáradékonyság, elhúzódó hasmenés, nyirokcsomó-megnagyobbodás, tartós vírusfertőzések (pl. herpesz), gombás hüvelygyulladás, oral hairy leukoplakia hívhatják fel a figyelmet a fertőzésre. Általában 2-3 évig tart, csökkent CD4 sejtszám és magas vírusszám jellemzi.

Kifejlett,  AIDS  stádium:       Úgynevezett  AIDS  indikátor  betegség,  opportunista fertőzés vagy tumor kialakulása, mely súlyos immunhiányos állapot következtében  jön  létre,  az  átlagos  időtartam:  fél-két  év,  melyet  a  halál követ. Nagyon alacsony CD4 sejtszám és nagyon magas vírusszám jellemzi. A  természetes  lefolyás  mindenkiben  másképpen  zajlik  le  és  különböző hosszúságú lehet. Egyeseknél már pár év alatt kifejlődik a betegség, míg mások évtizedekig tünetmentesek. A legtöbb kezeletlen fertőzött esetében azonban a betegség 5-12 év múlva kezd megjelenni.  Létezik a fertőzötteknek egy kisebb csoportja, (angol kifejezéssel élve a long term non progressor elnevezést használjuk rájuk – ők a fertőzött populáció 3-5%-át  teszik  ki),  akik  a  fertőződéstől  számítva  akár  15-25  évig  is  tünetmentesek maradnak. Őket a magasabb CD4 sejtszám és a lényegesen alacsonyabb  vírusszám  jellemzi,  gyógyszerszedési  időszakuk  sokkal  később merül  fel,  mint  a  többi  fertőzötté.  Ennek  oka  lehet  az  is,  hogy  olyan vírustörzzsel/variánssal fertőződtek, melyek esetében a lappangási időszak sokkal hosszabb.

Vizsgálati algoritmus HIV fertőzött betegek állapot meghatározására első vizsgálatkor:

              Orvosi vizsgálat

A vizsgálatnak részletes anamnézissel kell kezdődnie, magában foglalva a korábbi betegségeket, az esetleges akut, elsődleges HIV tünetegyüttesre utaló tüneteket. A fizikális vizsgálat során ki kell térni esetleges bőrelváltozásokra (pl. seborrheas dermatitis, stb), a szájnyálkahártyára, nyirokcsomó megnagyobbodásokra, részletes fizikális statusra, neurológiai vizsgálatra. Esetleges kifejezett pszichés funkciózavarokat is rögzíteni kell. Rektális digitális vizsgálat is része a fizikális státusnak.

              Ajánlott vizsgálatok:

  Általános laboratóriumi vizsgálatok:

              teljes mennyiségi és minőségi vérkép, vérkémia és biokémia, immunglobulinok mennyiségi vizsgálata

              Szerológiai vizsgálatok: CMV, EBV, Toxoplasma szerológia, Syphilis szerológia, Hepatitis B és C szerológia

              Egyéb vizsgálatok: Mellkas rtg, PPD test, Nőknél cervix, férfiaknál analis PAP kenet vizsgálat, HPV-vel egybekötve,

A CD4 sejtszám

A perifériás vérben keringő, a sejtfelszínükön CD4 receptort hordozó limfociták vagy más néven T-helper (segítő) limfociták számának és százalékos megoszlásának   szinte   elsődleges   szerepe   van   a   HIV   stádiumának meghatározásában. A CD4 sejtszám mérése a levett vérmintából kerül meghatározásra. Az eredmény megmutatja, hogy egy mikroliter vérben hány darab CD4 sejt található. A CD4 sejtszám változó eredményeket mutathat, a pillanatnyi eredményt olyan tényezők is befolyásolhatják, mint az évszak, a napszak, a menstruációs  ciklus,  a  stressz,  a  dohányzás,  a  fizikai  aktivitás,  az  általános egészségi állapot (nátha, betegség), a gyógyszerek hatása. Egy HIV-negatív ember normál CD4 sejtszáma kb. 500-1500 között változik. Nők  és  gyermekek  esetén  ez  lehet  nagyobb  érték  is,  mint  a  felső  határ. Az immunrendszer károsodásának mértékét a CD4 sejtszám fejezi ki. Minél nagyobb az immunkárosodás mértéke, annál alacsonyabb a CD4 sejtszám. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy kinek mennyi sejtszáma volt HIV-negatívként,  illetve  a  fertőzés  pillanatában  milyen  CD4  sejtszámmal  rendelkezdett. Minél nagyobb a vírusmennyiség, annál nagyobb esély van az immunkárosodásra.  Két  CD4  sejtszám  érték  bír  nagyobb  jelentőséggel. Az  500  feletti  érték  jó  immunrendszerre  utalhat,  ilyenkor  minimális  az opportunista  fertőzések  megjelenésének  valószínűsége,  még  magas vírusszám  esetén  is.  A  200-500  közötti  érték  már  egy  bizonyos  mértékű immunkárosodásra utal, és minél magasabb a vírusszám, annál nagyobb mértékű a betegség progressziója. Pl. 350-500 közötti érték esetén kisebb, míg  200-350  közötti  érték  esetén  nagyobb  a  betegség  előrehaladása,  ha mindkét esetben ugyanannyi vírusmennyiséget mérnek. A 350 alatti érték gyorsan   romló   tendenciát   mutat,   ezért   ilyenkor   a   gyógyszerszedés lehetősége is megfontolandó, kiváltképp, ha a vírusszám is magas. A 200 alatti, kritikus  értéket  elérve  az  immunrendszer  összeomolhat,  ezzel  jó esélyt adva az AIDS szövődményeinek, illetve a különböző opportunista fertőzések, daganatok kialakulásának. Ilyen esetben még alacsony vírusszám mellett  is  nagy  valószínűséggel  lehet  számítani  a  tünetek  megjelenésére. Nagyon súlyos, életveszélyes állapotot jelent az 50 alatti érték, ilyenkor a fertőzöttek nagy része már tünetes vagy végstádiumban van. A CD4 sejtszám csökkenésének mértéke és időbeli hosszúsága egyénenként változó, valakinél pár év, míg másoknál hosszú évtizedek is eltelhetnek. Bár a CD4 sejtszám  csökkenése  folyamatos  –  évente  átlagosan  mintegy  80-nal csökken – a laboreredmények ettől függően mutathatnak más tendenciákat is. Vannak, akiknek éveken keresztül hibahatáron belül mozog a CD4 sejtszám, míg másoknak látszólag teljesen követhetetlen a CD4 sejtszám változásának dinamikája. Ez nagyban az immunrendszer állapotától függően alakul így, a tartósan alacsony CD4 sejtszám, vagy  annak  nagymértékű csökkenése ugyanakkor „jelezheti” a gyógyszeres kezelés elkezdését. 

A CD8 sejtszám

A CD4 sejtszámhoz hasonlóan a perifériás vérben keringő, sejtfelszínükön CD8 receptort hordozó limfociták, más néven T-supressor limfociták számának meghatározása elsősorban a celluláris immunrendszer aktivációjára ad felvilágosítást, emellett kiemelt szerepet játszik a betegség progressziójának és a terápiás tennivalóknak a meghatározásában. A CD8 sejtszám normális esetben 150-1000/mikroliter  közé  tehető.  A  legtöbb  fertőzöttre  jellemző,  hogy míg CD4 sejtszámuk csökken az idő elteltével, addig CD8 sejtszámuk pedig  nő.  Minél  nagyobb  a  különbség  a  két  szám  között,  azaz,  minél távolabb vannak egymástól, annál kifejezettebb a HIV hatása a szervezetre. Éppen  ezért  figyelni  kell  a  CD4/CD8  sejtszámok  egymáshoz  viszonyított arányára is. Normális esetben ez 1.0 vagy 1.0 feletti értéket jelent, azaz a két szám közel van egymáshoz, vagy a CD4 sejtszám nagyobb, mint a CD8 sejtszám. Amint a CD4 sejtszám csökkenni kezd és/vagy a CD8 sejtszám pedig nőni, ennek függvényében változik ez az arány is. Ha ez az érték 0.5 és 1 közé  esik,  akkor  önmagában  az  immunstátusz  még  elfogadhatónak tekinthető,  ugyanakkor  jelzi  az  immunkárosodás  mértékét. 

Minél  inkább 0.5 alá csökken ez az arány, annál nagyobb az immundeficiencia mértéke is. A 0.1 alatt érték kifejezetten súlyos immunhiányra utal, ilyenkor már nagy az esély, hogy  opportunista  fertőzések    is  megjelennek.  Amint  a  kezelt  a gyógyszeres  terápiát  elkezdi,  jellemzően  nő  a  normál  CD4  sejtszáma és/vagy csökken a CD8 sejtszáma, azaz a CD4/CD8 sejtszámok egymáshoz viszonyított     aránya     nőni   kezdhet,     és   ez   egyértelműen     a  terápia  hatékonyságát jelenti immunrekonstrukció szempontjából. 

A vírusszám

A HIV fertőzött szervezetében naponta termelődő vírusmennyiség arányos a plazma vírusmennyiségével, mely fontos tényező a fertőzés összes stádiumában, segítségével következtetni lehet a fertőzés, a betegség lefolyására, progressziójára. A vírusmennyiség a betegség előrehaladását fejezi ki, azaz minél magasabb a vírusszám, annál nagyobb az esély a betegség kitörésére. Mint ismeretes, a gyógyszerekkel elérhető  legalacsonyabb  szintet  az  20  alatti  HIV-RNS  kópia/millilitert  jelenti,  ilyenkor  minimális  az  esélye  az AIDS kialakulásának, a betegség progressziójának és a gyógyszer-rezisztenciának is. 10.000 alatti érték esetén alacsonynak tekinthető a vírusmennyiség, amennyiben a fertőzött még nem szed gyógyszert. 10.000-20.000-es nagyságrend esetén már beszélhetünk progresszióról. 55.000  feletti  érték  már  magasnak  számít,  ha  a  CD4  sejtszám  is  erősen csökkent,   ilyenkor   megfontolandó   a   kezelés   elkezdése.  A  CD4  sejtszám  alakulása nincs  feltétlen  összefüggésben  a  vírusmennyiséggel.  Tehát  nem  törvényszerű,  hogy  alacsony  CD4  sejtszámhoz  extrém  magas  vírusszám,  illetve, hogy magas CD4 sejtszámhoz alacsony vírusszám társuljon. A laboreredmények alakulása egyénenként változó, mind az abszolút értékekre, mind a számok változásának dinamikájára nézve.

Az  antiretrovirális  kezelés  egyik  fő  célja,  hogy  a  vírusmennyiséget  méréshatár alatt tartsa. Ebben elsődlegesen a kiváló gyógyszerfegyelem  és  a  kezelésben  való  együttműködés  játszik  szerepet.  Ha  a 100%-os  (vagy  közel  100%-os)  hatásfokú  gyógyszerfegyelem  ellenére  is nőni kezd a vírusmennyiség, akkor felmerül a gyógyszer-rezisztencia esélye, ilyenkor megfontolandó a korábbi kombináció lecserélése és egy új gyógyszerosztályt vagy gyógyszertagot tartalmazó kezelés bevezetése. Az 50 és 500 közötti vírusmennyiség ugyan még elfogadhatónak tekinthető egy jobb immunrendszer  mellett,  ugyanakkor  az  500-1000  feletti  vírusmennyiség  a kezelés  „tökéletlenségére”  utal,  ezért  ilyenkor  felvetődik  a  kezelésváltás lehetősége.  Nagyon  magas  vírusmennyiség  mérhető  akut  stádiumban, krónikus fertőzés esetén (akár magasabb CD4 sejtszám mellett is), vélhetőleg opportunista fertőzések megjelenésekor és végstádiumban. 

A CD4+

A CD4 sejtek %-os aránya egy HIV-negatív embernél kb. 40-42%-ot jelent, de  szélesebb  intervallumban  ez  30-70  %-ot  is  jelenthet.  A  darabszámhoz hasonlóan,  minél  nagyobb  az  immunkárosodás  mértéke,  annál  kisebb a %-os arány. 29-42 % között kielégítő az immunválasz, míg 14-29% között már   immundeficienciáról beszélhetünk.  10-14%  alatt  pedig  nagy valószínűséggel jelentkezhetnek az opportunista fertőzések.  A %-os arány csökkenésének mértékére akkor kell figyelni, ha két mérés között legalább 4 %-os csökkenés tapasztalható.

A CD8+

A CD8 számhoz hasonlóan, értéke a HIV progressziójától és az immunrendszer károsodásának mértékétől függően alakulhat, kezeletlen, előrehaladott állapotban a CD8 sejtek százalékos aránya nőhet és minél nagyobb a CD4 sejtek   százalékos   arányától   való   eltérése,   annál   jobban   kifejezett   az immunkárosodás  mértéke.  Ma  még  nincsen  igazi  magyarázat  arra,  hogy HIV-fertőzöttekben  miért  kezd  nőni  a  CD8  sejtszám  és  annak  százalékos aránya.  Normál  esetben  a  CD8  sejtek  %-os  aránya  10-40%  közé  tehető. Krónikus   fertőzés   esetén   általában   40%   feletti   értékek   jellemzőek a   fertőzöttekre,   ennek   csökkenése   viszont   a   gyógyszeres   kezelés hatékonyságát is tükrözheti. 

Amint  kiderül  a  HIV  fertőzés  ténye,  a  fertőzött  több  vizsgálaton  is  átesik. Ezek  közül  a  leggyakoribbak:  fizikális  vizsgálat,  teljes  mennyiségi  és minőségi vérkép vizsgálata, CD4+ sejtszám meghatározás, plazma HIV-RNS kópia szám mérése,

Különböző szerológiai vizsgálatok: Ezeket az első kezelésbe vételkor mindenképpen elvégzik, azonban a gondozás során, mindig kérdezz rá, milyen ellenőrző vizsgálatokat végeztek el. Ha úgy érzed kockázatod volt valamilyen társfertőzésre, mindenképpen hívd fel kezelőorvosod figyelmét, vagy keress fel erre szakosodott laboratóriumot, vagy szűrőállomást.

Ilyenek lehetnek: (CMV, EBV, szifilisz, hepatitis B, C, toxoplasma szerológia)

A fertőzött állapotára elsősorban a CD4 sejtszámból és a vírusmennyiségből  lehet  következtetni.  Ha tünetes a fertőzött és bizonyítottan a HIV  fertőzöttségével állnak kapcsolatban a tünetek, akkor erősen megfontolandó az ART elkezdése.   Tünetmentes   fertőzöttek   követése   bizonyos   időközönként történik (pl. 3-6 havonta).

A gyógyszeres kezelés elkezdését a csökkent CD4 szám, magas vírusszám és  a  tünetek  megjelenése  nyomatékosítja.  350-500  közötti  CD4  sejtszám esetén a kezelés mellett szólhatnak olyan tényezők, mint az 55 év feletti kor, a hepatitis C fertőzés vagy a CD4 sejtszám nagymértékű és/vagy folyamatos csökkenése.

    – fertőződés módja (a vírus mely életszakaszában történt a fertőződés)

    –  kezdeti  virus-set  point,  azaz  mennyi  vírust  kapott  a  fertőzött  fél  fertőződés pillanatában

    –  részesült-e  a  fertőzött  már a  fertőződés  korai,  akut  szakaszában  ART kezelésben (ha igen, akkor nagy az esély, hogy minél tovább kitolható a tünetmentes, stádium)

    –  milyen  CD4  sejtszámmal,  immunrendszerrel,  laboreredményekkel rendelkezett   a   fertőződés   pillanatában,   milyen   CD4   sejtszámmal rendelkelkezett a fertőződés előtt 

    –  milyen  vírustörzs,  altípus  fertőzte  meg  (esetleges  rezisztencia, polirezisztencia lehetősége)

    –   akitől   a   fertőzést   kapta,   az   milyen   állapotban/stádiumban   volt, részesült-e kezelésben 

    – a fertőzöttet milyen stádiumban szűrték ki (akut, tünetmentes, tünetes, AIDS)

    –  mennyire  tartja  be  a  gyógyszerszedési  szabályokat,  diétás,  étkezési előírásokat

–  milyen  az  életmódja  (vannak-e  káros  szenvedélyei,  táplálkozás, mozgás, rendszeresség)

    –  van-e valamilyen más fertőző betegsége (bármilyen eredetű, legyen az vírus, gomba, baktérium, protozoa)

    – szociális, társadalmi háttere

    – lelki, pszichés állapota

    – általános egészségi állapota (van-e valamilyen más betegsége)

    –  genetikai adottságok, fertőzésekre, betegségekre való hajlam

    – mennyire időben kezdi el a kezelést

    – életmódbeli változások beiktatása, követése

    – mennyire tartja be a kontrollra való járást

    –  más betegségek elleni szűrővizsgálaton, orvosi ellenőrzésekre milyen gyakorisággal jár, védőoltások szerepe

    –  életkor  (idősebb  korban  még  HIV  fertőződés  fennállása  nélkül  is nagyobb a fertőzésekre, betegségekre való hajlam)

    –  nem (nőkben általában lassúbb a progresszió)

    – fizikai erőnlét, állapot

    – a kezelés okozta mellékhatások kivédése, enyhítése mennyire sikeres

    –  voltak-e előzőleg más súlyos betegségei és azok kezelése mennyire sikeres

    – szed-e más gyógyszert, kontraindikáció lehetősége

    –  más  laborértékek  eredménye,  főleg  ha  azok  változása  a  gyógyszerszedés mellékhatásaival van szoros összefüggésben

Ezen tényezők egy részén a fertőzött kellő odafigyeléssel változtatni tud, a kezelés elfogadásának lehetősége szintén a beteg kezében van. 

A  csökkent  ellenállás  okai,  illetve  a  kezelés  hatékonyságát  befolyásoló állapotok/betegségek:

    –  60 év feletti életkor

    –  6 hónapnál alacsonyabb (kiváltképp 1 hónapnál alacsonyabb) életkor

    –  a  fertőződéskor  meglévő  Hodgkin-limfóma,  leukémia,  myeloma multiplex,   sclerosis   multiplex   vagy   más   rosszindulatú   daganatos betegség megléte 

    – szisztémás kortikoszteroid kezelés

    – más immunszupresszió vagy citotoxikus terápia

    – genetikai vagy fejlődési defektus

    –   malnutríció, éhezés,  felszívódási   zavarok,   táplálkozási   zavarok pl. bulémia, anorexia

    –  más  immunhiányos  állapot,  vagy  minden  más  betegség,  melyet nem a HIV idéz elő

A rövidítés az angol AntiRetroviral Therapy kifejezésből ered,  mely  magyarul antiretrovirális     kezelést     jelent. Forradalmi lépésnek számított, hogy a vírus felfedezése után csaknem egy évtizeddel már rendelkeztünk olyan terápiával, mely ha nem is jelentette a betegségből  való  teljes  kigyógyulást,  de  mindenképpen  javította  az  életkilátásokat. A hétköznapi  életben  csak  „gyógyszerkoktélnak”  nevezett  terápia  –  mely legalább 3 különböző gyógyszer kombinációjából állt – drámaian csökken- tette  az  AIDS  esetek  és  ezzel  a  halálozások  számát  is.  Hazánkban  a kilencvenes évek közepétől részesülnek a fertőzöttek kombinált terápiában, soron kívüli hozzáférési lehetőséggel és ingyenesen. Magyarországon manapság kb. 1500-1600-an részesülnek ART-ban, kb. 80%-uk munkaképes és ugyanúgy él, mint bárki más. A kombinációs kezeléssel ugyan sokkal jobb életminőséget és hosszabb életet lehet elérni, ugyanakkor a szigorú gyógyszerfegyelmet kell tartani és számolni kell a mellékhatások megjelenésével is. 

Az antiretrovirális kezelés céljai

Klinikai célja az élet meghosszabbítása mellett a jó életminőség elérése és fenntartása. Ez utóbbi nem csupán az AIDS szövődményeinek, az opportunista fertőzéseknekn és daganatoknak megelőzését   jelenti,   hanem   a kezelés okozta rövid és hosszú távú mellékhatások megelőzését és gyógyítását is magába foglalja. 

Mikor érdemes elkezdeni a terápiát?

Régebben azt az álláspontot támogatták, hogy akkor érdemes elkezdeni, amikor az opportunista  fertőzések  megjelennek és  várjanak  vele, amíg a laboratóriumi értékek indokolják.  Ma már az az általános stratégia, miszerint a fertőződés diagnózisát követően, azonnal megkezdjék a gyógyszeres kezelést is. Ha túl későn kezdik el a betegek a  kezelést,  akkor  számolni  kell  azzal,  hogy  kisebb  mértékű  lesz  az immunrendszer  rekonstrukciója,  illetve  tünetes  stádium  esetén,  már  nem csak ART-ban, hanem tüneti kezelésben is részesülniük kell.

Mik a várható eredmények és mellékhatások?

A klinikai megfigyelések elsöprő tényekkel igazolták, hogy a kombinált antiretrovirális terápiának (kART) hatására drámaian  csökkent  az  AIDS-hez  kapcsolódó  halálozások  és  szövődmények  száma.  A  kezdő  kART-nak  személyre szólónak kell lennie, hogy a leghatékonyabb legyen, figyelembe véve a beteg tolaranciáját, kezelési együttműködését, az esetleges koinfekciókat (HBV, HCV stb.) minimalizálva a hosszú távú mellékhatásokat, és elkerülni a káros gyógyszer kölcsönhatásokat. A  kezelés hatékonysága a  vírusmennyiség  csökkenésével mérhető,  lehetőleg  3,  de  legkésőbb hat  hónap  alatt  a  vírusmennyiségnek 20 kópia/ml alá kell csökkenni, és egy éven át ilyen alacsony szinten kell maradni. A  gyógyszerszedés  elkezdését  követően  a  vírusmennyiség  csökkenjen lehetőleg mérés határ alá (kisebb, mint 20 HIV-RNS kópia alá), illetve nagyon  magas  kiinduló  érték  esetén  (500.000-1.000.000)  annak  legalább század-ezred részére 8-12 hét elteltével, de legkésőbb is fél év elteltével. Valamint az első évben maradjon is ilyen szinten a szabad vírusok száma. Ez  a  mai  gyógyszeres  kombinációkkal  legalább  90%-ban  elérhető.  Ennek egyik  feltétele,  hogy  a  gyógyszert  az  előírt  mennyiségben  (se  több,  se  kevesebb),  megadott  időközönként  kell  szedni,  pontosan 24  óránként. A vírus ezzel szemben soha nem tűnik el teljesen a szervezetből – még ha a  gyógyszerfegyelmet  100%-osan  is  teljesíti  a  kezelt  –  ugyanis  egyelőre nem rendelkezünk olyan gyógyszerrel, mely tökéletesen és tartósan gátolni képes a HIV replikációját. A HIV fertőzés korai időszakában hosszú élettartamú memóriasejtek is fertőződnek, így a vírus teljes eradikációja egyelőre nem  lehetséges. 

A  fertőzött  tehát,  a  gyógyszeres  kezelés  mellett  is  fertőzőképes  lehet,  ugyanakkor  ennek  sokkal  kisebb  a  valószínűsége, mint kezeletlen esetben.

A  normál  CD4  sejtszám,  a  kiinduló  sejtszámhoz  képest  legalább  50-nel növekedjen az első 8-12 hétben, de legkésőbb fél év elteltével, és egy évig ilyen  szinten  is  maradjon.  Az  immunrekonstrukció  mértékének  változása egyénenként különböző lehet. A gyógyszerszedés elkezdését követő 8-12 hét elteltével  általában  50-150  darabszám  növekedésre  lehet  számítani, illetve a későbbiekben évente ugyanennyire. A CD4 sejtszám később beállhat egy bizonyos szintre, célja ezután ennek megtartása. Kiemelendő, hogy  CD4  sejtszám  %-os  arányának  növekedése  is  fontos, ennek  mértéke  viszont  tág  határok  között  ingadozik.  Általában 1-5%-os növekedésre lehet  számítani  az  első  pár  hónapban,  majd  a  növekedés üteme egyre kisebb lehet.

Bizonyos mértékben elkerülhetetlen a kezelés kellemetlen része is, az akut illetve krónikus mellékhatások  megjelenését   tekintve.   Az  akut  mellékhatások   a   kezelés elkezdését követő első 3-4 hónapban jelentkezhetnek, de leginkább az első 6-8  hét  alatt.  A  krónikus  mellékhatások  hónapok,  évek,  sőt  évtizedek elteltével jelentkezhetnek. Nincs  recept  arra  sem,  hogy  mennyi  ideig,  milyen  mértékben  és  milyen gyakorisággal  kell  számítani  a  gyógyszerek  különböző  mellékhatásaira. A kezelőorvos viszont mindig elmondja a betegnek, hogy melyek azok a mellékhatások, melyekre leginkább számítania kell az adott kombináció esetén. Az is gyakran előfordul, hogy az illető semmilyen mellékhatást, vagy tünetet nem tapasztal, ez a dinamikus gyógyszerfejlesztésnek is köszönhető.

Az ART mellékhatásai

Az ART talán legkellemetlenebb velejárója az akut és krónikus mellékhatások megjelenése. Sokan emiatt nem merik elkezdeni a kezelést, mert félnek a mellékhatások  intenzív  és  tartós  megjelenésétől,  nem  beszélve  arról, hogy a változások miatt stigmatizálhatják őket, ezzel állapotukat is kevésbé tudják titkolni. Megjósolhatatlan, hogy kinél milyen mellékhatások   jelennek   meg,   mennyire   intenzívek   és   mennyi   ideig   tartanak. Megfigyelések  vannak,  hogy  bizonyos  gyógyszercsoportoknál  mely  mellékhatások jelennek meg nagyobb gyakorisággal. Általánosságban elmondható az, hogy ha valaki már tünetes stádiumban vagy 200 alatti CD4 sejt-számmal  kezdte  el  a  kezelést,  akkor  annál  nagyobb  az  esély  egyes  mellékhatások (intenzív) megjelenésére. Az  akut  mellékhatások  maximum  pár hétig  tartanak  és  leginkább  a kezelés  elkezdését  követő  pár  héten  belül  jelentkeznek.  Lehetnek  súlyos lefolyásúak, ilyenkor feltétlen szükség van a kezelésváltásra, és az a gyógyszerkombináció vagy gyógyszertag, mely felelős volt a mellékhatásért már többet  nem  adható  a  betegnek.  Az  első  gyógyszerkombináció  lecserélésének   legfőbb   oka   az   akut   mellékhatások   intoleranciájának   tulajdonítható.   Ilyenek   például   a   súlyos   allergiás   reakciók,   kiütések   lázzal kísérve, súlyos hasmenés, májkárosodás, hányás vagy éppenséggel idegrendszeri bántalmak,  mint  a  szédülés,  fejfájás,  depresszió,  hallucinációk.  A  mellékhatások  időtartama  lehet  1-2  napos  is,  de  akár  hetekig is fennállhatnak. Mérlegelni kell, hogy a kezelés előnyei mennyire ellensúlyozzák a tolerálható mellékhatások által okozott problémákat, sokszor türelemre intenek a szakemberek.

Csak olyankor érdemes elkezdeni a gyógyszeres kezelést, ha a beteg lelkileg is felkészült rá, ugyanis a rossz gyógyszerfegyelem esetén a vírusmennyiség  nem  csökken  a  kívánt  érték  alá,  ennek  következtében  esélyt  ad a  gyógyszer-rezisztenciának,  a  vírus  mutációk  kialakulásának,  a  kezeltállapotának romlására, a betegség progressziójának és a lehetséges kombinációk  választékának  csökkenésére. 

A  gyógyszert  szigorúan  az  előírt mennyiségben,  időközönként,  esetleges  étkezési  megkötésekkel  kell szedni. Az adagok kihagyása már elegendő ok lehet a gyógyszer-rezisztencia kialakulására. Éppen ezért mindig legyen a betegnél tartalék gyógyszer, gondoskodjon a megfelelő tárolásról és a pontos bevételéről. Mielőtt valaki elkezdi a gyógyszeres kezelést, érdemes átgondolnia egész életvitelét (mikor kel, mikor fekszik, mikor dolgozik, milyen gyakran utazik, mennyire egyformák a napjai, ki tud az állapotáról, mikor tudja zavarmentesen  bevenni  a  gyógyszereket,  tárolás  lehetőségei,  étkezési  megkötések, mellékhatások tolerálása, társasági, családi élethez való igazodás). 

A gyógyszer-rezisztencia

A  rezisztencia  fogalma:  Az  emberi  szervezetet  sokféle  baktérium,  vírus, gomba,  protozoa,  patogén  szervezet megtámadhatja és  ezek  elsősorban akkor  győzedelmeskednek  a  szervezet  felett,  ha  benne  gazdaszervezetre találva túlélnek és folyamatosan reprodukálódnak. A különféle gyógyszereket azért fejlesztették  ki,  hogy  ezeket  az  emberi szervezet számára káros mikroorganizmusokat elpusztítsa vagy szaporodásukat gátolja. Ha ezek az élősködők, mint pl. a HIV, a kezelés mellett is képesek a reprodukcióra és a   mutációra,   akkor   gyógyszer-rezisztenciáról beszélünk.

Mikor minimális az esélye a gyógyszer-rezisztencia kialakulásának?

Ha az ART során a vírusmennyiség méréshatár alatti szintet mutat, akkor szinte kizárhatóvá válik a rezisztencia. Ez kevesebb, mint 20 HIV-RNS kópiát jelent milliliterenként a vérben. A mai gyógyszerek legalább 90-95%-ban hatékonyak a vírussal szemben, azaz nem válnak kimutathatóvá a vérből, még a legérzékenyebb műszerrel szemben sem. Ha a rezisztencia kizárható, akkor megáll a betegség progressziója és ezzel az AIDS szövődményei is megelőzhetőek. 

Mikor alakulhat ki a rezisztencia?

Rossz gyógyszerfegyelem esetén: A gyógyszeres kezelés akkor hatékony, ha az  adott  kombinációt,  adott  adagban,  adott  időközönként,  az  adott étkezési  megkötéssel  szedi  a  kezelt.  A  gyógyszeradagok  kihagyása  jó  ok lehet a rezisztencia kialakulására. Éppen ezért igyekezzen a beteg minden adagot bevenni.

Mikor merül fel a gyógyszer-rezisztencia lehetősége?

Felmerül  a  rezisztencia  lehetősége,  ha  a  vírusmennyiség  az ART megkezdését  követően  fél  évvel  is  kimutathatóvá  válik,  illetve  ha  az  első mérés után ugyan nem kimutatható, de egy éven belül újra. Egyszeri kimutathatóság (blips) még nem feltétlen adhat okot a rezisztencia gyanújára, de pl. ha másodszor és harmadszor is kimutatható a mérés során, akkor igen.

Mire számíthat a kezelt?

4-12 hét elteltével méréshatár alá (20 HIV-RNS kópia alá) szorítja a vírusmennyiséget és hosszú éveken át ilyen szinten való tartására, feltételezve, ha a vírus nem rezisztens a gyógyszerre és a gyógyszerfegyelem szabályait betartja.

Javuló immunrendszer,  immunrekonstrukció:  a  normál  CD4  sejtszám és annak százalékos arányának mérsékelt, vagy jelentős növekedésére, ha   tünetesen   kezdte   el   a   kezelést,   akkor   a   tünetek   megszűnésére, ugyanakkor  számolni  kell  a  mellékhatásokkal  is,  de  ezek  tüneti  kezelésével, vagy a kombináció részleges vagy teljes lecserélésével mérsékelhetőek a fertőzés  átadásának  csökkentésére  a  különböző  fertőzésekre  való  hajlam csökkenésére  a  betegség  progressziójának  megállítására  és  a  különböző  opportunista fertőzések kivédésére.

A  kombinált  antiretrovirális  kezelésnek  köszönhetően  ma  már  sokkal bátrabban mernek a HIV-fertőzött nők is gyermeket vállalni, hiszen a terápiának köszönhetően nem csak az ő állapotuk is javul, de jelentős mértékben csökken az anyáról gyermekre való HIV fertőzés átvitelének kockázata is.

A HIV-fertőzött nőknek a terhesség tervezése előtt konzultálni kell szakorvossal, fel  kell  mérni,  hogy  milyen  kockázatai  lehetnek  a  szülésnek, a gyermekvállalásnak. Már a fogamzás pillanatától kezdve fennáll a veszélye annak, hogy az anya átadja a fertőzést a magzatnak. Habár manapság sokkal  többet  tud  tenni  az  orvostudomány  ennek  elkerülése  érdekében, vannak bizonyos tényezők, melyek esetén az átvitel kockázata nő:

    – minél magasabb az anya vírusszáma, annál nagyobb az esélye, hogy fertőzött gyermeke születik

    – a terhesség alatti egészségtelen életmód, mint pl. a dohányzás, drog, alkohol, védekezés nélküli szexuális kapcsolatok

    – minél idősebb az anya, annál nagyobb az esélye a komplikációknak

    –   ha   a   szülés   koraszülés,   ikerszülés   vagy   elhúzódó,   illetve   ha természetes úton történik

    – ha az anya nem részesül antiretrovirális kezelésben 

    – ha az anya szoptat

    –  a  szülés  során  a  magzatvíz  korai  eltávozása,  a  hüvely,  a  méhnyak fertőzése vagy gyulladása

Az antiretrovirális kezelésben nem részesülő anyáknál mintegy 20-30% az esély arra, hogy gyermekük is fertőzött lesz, viszont kezelés mellett ez az arány  lényegesen  lecsökkenthető  5%  alá.  Éppen  ezért  nagyon  megfontolandó  az  anya  részéről  a  gyógyszeres  kezelés  lehetősége,  ha  még korábban  nem  részesült  benne.  Ha  csak  az  anya  pozitív,  akkor  akár  a mesterséges  megtermékenyítés  ígérkezhet  a  legjobb  megoldásnak,  mert így elkerülhető az apa fertőződése. Ha csak a férfi fertőzött, akkor az ondó vírusmentesítésére  kerülhet  sor. 

A szülésnél általában a császármetszés lehetőségét ajánlják a kismamáknak, azonban ma már a hatékony antiretrovirális kezelésnek köszönhetően a természetes úton való szülés is jobban bevállalható. A kismama és a kezelőorvos  közösen  döntik  el,  hogy  melyik  szülési  módnak  kisebb  a  kockázata, mind a babára, mind az anyára nézve. 

Ismeretes, hogy az anyatejjel való szoptatás során is átvihető a HIV-fertőzés a gyermekre. Kezeletlen nők a szoptatás során 30%-os eséllyel vihetik át a fertőzést   a   csecsemőre,   míg   kezelt   nőknél   ez   arány 2-3%   alatti. Mindenekelőtt  HIV-fertőzött  anyáknak  nyomatékosan  javallott,  hogy  ne szoptassanak, ehelyett használjanak anyatejpótló szert.

Az opportunista fertőzések lehetnek vírus, gomba, baktérium, illetve egysejtű élőlény, protozoa illetve tumor eredetűek. A legyengült immunrendszer következtében alakulnak ki, melyek egészséges, HIV-negatív embereket a legritkábban támadnak meg, viszont a HIV fertőzöttek az immundeficiencia következtében sokkal fogékonyabbak ezekre.

Bakteriális eredetű tüdőgyulladás

A felső légúti megbetegedés viszonylag gyakori még magasabb CD4 sejtszám mellett is. Különösen a dohányosok, az alkoholisták és az intravénás drogfogyasztók vannak kitéve ennek veszélyének.  Változatos  tünetek kísérhetik a fertőzést, mint pl. a láz, mellkasi fájdalom, köhögés, hidegrázás, erősebb szívverés. Antiretrovirális kezelés esetén sokkal kisebb az esély a megjelenésére. Antibiotikumos kezelés során felmerülhet az oxigén adása is.  Okozhatják a megbetegedést        Streptococcus, Staphylococcus  és Pseudomonas fajok is. 

Toxoplasmosis

A  Toxoplasmosis  gondii többek  között  agyvelőgyulladást  okoz.  Általában háziállatok (macska, madarak) terjesztik. Leginkább 100 alatti CD4 sejtszámnál, valamint pozitív IgG szerológia fennállása esetén jelentkezik. A lakosság mintegy  fele  fertőzött  toxoplazmózissal,  ugyanakkor  a  jobb  immunrendszernek      köszönhetően         csak     legyengült      szervezetben        aktiválódik. Kifejezetten  veszélyes  terhesekre.  Tünetei  között  leginkább  a  láz,  fejfájás, zavartság  és  viselkedési  problémák  szerepelnek.  A  kombinált  kezelés hosszú  hónapokat  vesz  igénybe  és  csak  hatékony  antiretrovirális  kezelés mellett lehet sikeres.  Tartósan 200 feletti CD4 sejtszám esetén abbahagyható a kemoprofilaxis. 

CMV (Citomegalovirus) 

A  herpesz  vírus  egyik  változata  kifejezetten  elterjedt  a  lakosság  körében, HIV-fertőzöttek  mintegy  70-80%-nál  jelen  van,  ugyanakkor  csak  nagyon legyengült szervezetben okoz problémákat. Előfordulása 50 alatti CD4 sejtszámnál fordul elő. A tünetes CMV-fertőzés meglehetősen ritka, ugyanakkor a CMV retinitis (a retina gyulladása) vakságot okozhat. A belső szervek gyulladását   is   okozza   többnyire   (gyomor,   agyvelő,   légcső,   vastagbél) Antiretrovirális kezeléssel könnyen kivédhető. A CMV nem tüntethető el a szervezetből,   de   a   tünetek   inaktiválására   két   szakaszos   (intenzív   és fenntartó)  terápia  áll  rendelkezésre.  A  herpesz  csoport  más  tagjai  ellen hatékony ACV (aciclovir) nem hat a CMV-re. Ezért a korai felismerésre kell törekedni, látászavarok   esetén   szemészhez   fordulni.   Szekunder   profilaxisként  intravénás  vagy  oralis  ganciclovir  (Cymevene)  jöhet  szóba. Szembe Fomivirsen (Vitravene) adható.

Candida

 Ez  a  penészgomba  eredetű  betegség  igen  gyakori  HIV-fertőzötteknél,  de egészséges embereknél sem ritka. Leginkább a torokban, a nyelőcsőben és női nemi szervben telepszik meg túrószerű foltok vagy piros kiütések formájában.  Tünetei  a  torokfájás,  a  nyelési  nehézségek,  az  étvágytalanság. A  hüvelygyulladás  nőknél  viszonylag  gyakori,  égető,  viszkető  érzés  formájában  jelenik  meg  sűrű,  fehéres  folyással  kísérve.  Kezeletlen  esetben akár   terméketlenséget   és   a   belső   szervek   gyulladását   is   okozhatja. Antiretrovirális  kezelés  mellett  is  elmúlhat,  de  profilaktikus  kezelés  nem annyira  javasolt  (Diflucan,  Mycosyst),  mivel  többek  között  helyi  és szisztémás kezelése is sikeres.

Herpes Simplex

A   világon   mindenhol   elterjedt,   HIV-negatív   személyek   esetében   is. A  szervezetben  állandóan  jelen  van,  ugyanakkor  csak  kevésbé  működő immunrendszer  esetén  okoz  tüneteket.  Bármekkora  CD4  sejtszám  esetén előfordulhatnak, olykor hosszú lappangási idő után. Kétségtelen, hogy HIV-fertőzötteknél  és  gyengébb  immunrendszer  esetén  gyakoribb.  Olykor nehezen és fájdalmasan gyógyul. A fájdalmas, égő fehéres hólyagok jelentkezhetnek  a  szájon  (oralis  herpes)  és  a  nemi  szervek  (genitalis  herpes)  környékén is, melyek rossz esetben átterjedhetnek más szervekre is (szem, tüdő). A herpeszes sebek mintegy fertőzési kaput is jelentenek a HIV-fertőzés szempontjából is.

Helyi kezeléssel, illetve az immunrendszer karbantartásával  kezelhető.  Aciclovir,  penciclovir,  foscarnet  adható  még,  mint antivirális terápiaként. 

HPV (Human Papilloma Virus)

A  legelterjedtebb  szexuális  úton  terjedő  fertőzés.  Szemölcsszerű  kinövés (kondilóma) formájában a test számos pontján kialakulhat: pénisz, vagina, végbél, végbélnyílás, méhnyak, szájüreg illetve ezek környékén. Kezeletlen esetben rákos sejtburjánzássá – méhnyakrák, péniszrák, végbélrák – alakulhatnak a kinövések. Sajnos rendkívül fertőző, nem megelőzhető, nehezen kivédhető  és  bizonyos  esetekben  gyorsan  kiújuló.  Közvetlen  érintéssel  is terjed,  ugyanakkor  az  óvszerhasználat  segítheti  a  fertőzés  elkerülését. Viszonylag könnyen diagnosztizálható (kenetvétel) és kezelhető (fagyasztás, ecsetelés, égetés, lézeres kezelés, interferon-injekció), ugyanakkor a vírus a szervezetből nem írtható ki. A HPV elleni védőoltás viszont rendelkezésre áll.

Molluscum contagiosum

A    legtöbb     ember      szervezetében       megtalálható        vírus,   ugyanakkor egészséges  emberek  esetében  könnyen  kontroll  alatt  tartható.  A  bőr  felszínén elterjedő apró, fájdalmatlan, kis viaszos szemölcsökről van szó, amelyek   közepén   kis   fehéres   színű,   kemény   mélyedés   található.   A   vírus közvetlen  érintkezéssel,  szexuális  úton  terjed.  Gyakori  a  nemi  szervek,  a lágyék,  az  arc  és  ezek  környékén.  Könnyen felismerhető és kezelhető (égetés, fagyasztás, antivirális kezelés), ugyanakkor könnyen ki is újulhatnak.

További   opportunista   fertõzések:           

Vírusos   hepatitis   B,   C   fertőzés, Szifilisz, Neuroszifilisz, pikkelysömör, a Human herpesvírus-8 (HHV-8)-al egyidejűleg fertőzött HIV-pozitívoknál megnő a Kaposi sarcoma (KS) kialakulásának               valószínsége. A HHV-8 átvitel fő útjai az orális, a szexuális (bár a spermában sokkal kevésbé van jelen, mint a nyálban) és a közös tűhasználat. A fertőzöttek figyelmét fel kell hívni a védekezés nélküli szexuális aktus és közös tűhasználat HHV-8  átvitelét  lehetővé tevő veszélyeire.

A human papilloma vírusok okozta condyloma és méhnyakrák előfordulási valószínűsége nagymértékben megnő HIV-fertőzött nőknél, míg a homoszexuális férfiaknál az analis condylomák és carcinomák prevalenciája emelkedik, ezért évenkénti rutinszerű citológiai szűrés javasolt mindkét csoportban. És a védőoltás beadása feltétlenül ajánlott!

Hogyan fertőz?

Kórokozó: a hepatitis C vírus. A fertőzés forrása: a vírushordozó és a beteg ember. Fertőzött vérrel, szövetnedvekkel terjedhet. A fertőzött anyáról a csecsemőre történő terjedés 6-10%-os valószínűséggel fordulhat elő. A szexuális úton történő fertőzés ritka. Lappangási idő: 14 – 180 nap, leggyakrabban 6-9 hét.

Rizikó csoportba tartoznak az egészségügyi dolgozók, a fertőzöttekkel egy háztartásban élők és szexuális partnereik (különösen a homoszexuális férfiak), a HCV-pozitív anyák gyermekei. Javasolható a szűrés az 1945 és 1965 között születettek körében, a magas prevalenciájú területekről bevándorlóknál, a szociális vagy büntetés-végrehajtási intézetekben elhelyezetteknél, valamint a terhes nők számára is.

Tünete

A betegség többnyire enyhe lefolyású, sárgaság csak az esetek kis hányadában jelentkezik. A fertőzöttek 75-90%-ában tünetmentes vagy tünetszegény vírushordozás alakul ki. Gyakori a betegség krónikussá válása és ez májzsugorodáshoz (cirrózis) vezethet.

Hogyan terjed a fertőzés?

A hepatitis C vírus vér, vérkészítmények útján, valamint fertőzött vérrel szennyezett tűvel, fecskendővel terjed. A vérkészítményeket hazánkban 1993. június óta már szigorúan ellenőrzik erre a vírusra is, továbbá az egyszer használatos eszközök elterjedése révén a kórházi fertőzések valószínűsége elenyészően kicsi. Sterilitási hiba miatt fennállhat a fertőzés veszélye tetoválás, akupunktúra, testékszer behelyezés, továbbá egymás közötti cserélgetés, közös borotva, manikűrkészlet, vagy akár fogkefehasználat kapcsán is. A hepatitis B vírusnál kevésbé fertőzőképes. Szexuális úton történő fertőződés valószínűsége elenyésző. A vírust hordozó anyáról csak 5-6 % eséllyel jut át a fertőzés a szülés során az újszülöttre. Igen veszélyeztetettek az intravénás, valamint az intranazális (orron át felszippantható) kábítószer-használók, a közös eszközök és anyagok vérrel szennyezettsége miatt.

Milyen tünetekkel jár a betegség?

A fertőzés gyakran semmilyen tünetet nem okoz, sokszor véletlenül, más okból végzett laboratóriumi vizsgálat során derül ki.

A heveny C hepatitis igen ritka, és ugyanúgy zajlik, mint a többi vírusos hepatitis, a bevezető tünetek általában enyhék, a sárgaság elhúzódó, gyakori a visszaesés, sokszor azonban semmilyen panaszt nem okoz. Amennyiben a heveny hepatitis C fertőzés a fertőződést követő 6 hónapon belül nem gyógyul magától, úgy a betegség krónikussá válik, akár 20-50 éven keresztül roncsolhatja a májat jelentősebb tünet nélkül.

A krónikus C hepatitis általában tünetmentes, de fáradékonyság, csökkent teljesítőképesség, enyhe emésztési zavarok, puffadás jelentkezhetnek.

A lábszárakon lévő érgyulladás, bőr pigmentáció olykor árulkodó tünet, máskor a májenzimek emelkedése hívhatja fel rá a figyelmet, de ez nem minden betegben jelentkezik. A normális májenzimek nem zárják ki a fertőzés jelenlétét!

Hogyan állapítjuk meg a C hepatitis fennállását?

Heveny esetben a laboratóriumi leletek hasonlóak az egyéb eredetű májgyulladásban észleltekhez, a májfunkciós próbák (májenzimek: GPT, GOT, Gamma GT) emelkedettek. A C vírus elleni ellenanyag csak a fertőződés után egy-két hónappal jelenik meg. A krónikus C hepatitist a kóros májfunkciós értékek és a C vírus ellenes ellenanyag (anti-HCV) kimutatásán kívül az úgynevezett HCV PCR vizsgálattal (magának a vírusnak kimutatásával) igazoljuk. A kezelés megválasztásához ma a vírus genotípusának meghatározása is elengedhetetlen. A FibroScan vizsgálat (a hasi ultrahanghoz hasonló fájdalmatlan, nem megterhelő vizsgálat), vagy egyéb elasztográfiás módszer, valamint a vérből végezhető ELF-teszt a betegség stádiumát állapítja meg. Májbiopsziára ma csak kivételes esetben van szükség.

Milyen kezelésre van szükség?

A heveny májgyulladás 20-30%-ban vírusellenes kezelés nélkül is meggyógyul, ilyenkor csak tüneti-, illetve támogató kezelésre (diéta, vitaminpótlás esetleg infúziók) van szükség.

Modern, teljes gyógyulást hozó, és a korábbi interferon kezeléshez képest, sokkal enyhébb mellékhatásokkal járó 12 hetes gyógyszeres kúra áll rendelkezésre.

Hazánkban a legmodernebb vírusellenes készítmények elérhetőek; rövid (8-12-16-24 hetes), igen jól tolerálható, szájon át szedhető, direkt a hepatitis C vírusra ható gyógyszer-kombinációkkal, 95-99%-os hatékonysággal a vírusfertőzés felszámolható.

Hazánkban a legmodernebb vírusellenes készítmények elérhetőek; rövid (8-12-16-24 hetes), igen jól tolerálható, szájon át szedhető, direkt a hepatitis C vírusra ható gyógyszerkombinációkkal, 95-99%-os hatékony- sággal a vírusfertőzés felszámolható. Hazánkban jelenleg ezek a gyógyszerkészítmények is törzskönyvezve vannak, Maviret (glecaprevir / pibrentaszvir), Harvoni ledipaszvir / szofoszbuvir.

Hogyan előzhetjük meg a fertőzést?

A tetoválás, akupunktúra stb. kapcsán megfelelően fertőtlenített eszközök használata, ilyen szolgáltatás igénybe vétele előtt győződjünk meg a körülményekről. Kerüljük a borotva, fogkefe, manikűrkészlet, stb. közös használatát, és az intravénás, intranazális kábítószereket.

Sajnos a hepatitis C ellen védőoltás nem áll rendelkezésünkre.

Valamennyi     HIV-fertőzött    személyt,    legalább   egy   alkalommal     érdemes     szűrni  hepatitis   B  és  C  vírus  fertőzés szempontjából. Mindenképpen szűrni kell az intravénás droghasználókat és a haemofíliásokat, hiszen a HIV-betegség kezelését is alapvetően megváltoztathatja a HCV státus. A kettős infekció is gyakran teljesen tünetmentes, sokszor csak a krónikus  fáradtság  és  a  portális  hypertenzió  tünetei  (spider  naevus,  splenomegalia,  ascites,  icterus,  pruritus,                encephalopathia) hívják fel a figyelmet a májbetegségre. A krónikus HIV/HCV fertőzöttek figyelmét fel kell hívni az alkoholfogyasztás májra gyakorolt fokozottan káros hatására.

A krónikus HCV fertőzötteket vakcinálni kell hepatitis A vírus ellen, mert ráfertőződés esetén fokozott a fulmináns hepatitis kialakulásának veszélye és az oltóanyag rendkívül biztonságos és hatékony HIV-fertőzötteknél is. HIV/HCV fertőzötteknél rövidebb idő alatt alakulnak ki a szövődményes májbetegségek, különösen idős korúaknál, alacsony CD4 szám esetén, illetve alkoholistáknál, ezért a betegeket szorosabban kell ellenőrizni hepatopathia szempontjából és valószínűleg a májbetegség kezelését is hamarabb kell elkezdeni (a HCV okozta elváltozások sokszor hullámzó vagy normális májfunkciós enzimek mérésekor is kialakulhatnak). Az eddigi klinikai  megfigyelések  szerint  a  krónikus  hepatitis  C  infekció  jól  kezelhető  HIV-fertőzötteknél  is,  de  az  egyidejű antiretroviralis kezelés kiválasztása a gyógyszerek hepatotoxikus mellékhatásai miatt nagy odafigyelést igényel.

Hasonlóan a HCV-hez, a HBV infekció is progresszívebben zajlik HIV-fertőzötteknél, ezért valamennyi beteget szűrni kell HbsAg szempontjából. A krónikus progresszív hepatitis kezelése során érdemes figyelembe venni, hogy számos HIV ellenes antivirális szer (lamivudine, tenofovir, emtricitabine) HBV ellenes aktivitással is rendelkezik.

Természetesen  a  HIV-fertőzöttekre  is  ugyanúgy  jellemzőek  az  általános táplálkozási  javaslatok,  mint  bármely  más  emberre.  Az  étkezés  során törekedni kell a változatos (növényi és állati eredetű élelmiszerek), mérsékletes,   sószegény,   zsírszegény   táplálkozásra.   Egyenek többször   –   napi legalább háromszor, de inkább négyszer, ötször – de kisebb mennyiséget. Mindenképpen  kerüljék  az  alkoholt,  főleg  ha  valamilyen  májfertőzésen  is átestek (hepatitis B, C) és ne terheljék soha laktatós ételekkel magukat, de a kiéheztetés ugyanolyan káros. A tápanyagok arányára is érdemes figyelni, legyen fehérjedús a  táplálékuk,   egyenek   sok   gyümölcsöt,   zöldséget, igyanak  bő  folyadékot  (főleg  ásványvizet,  gyümölcslevet),  mérsékelten fogyasszanak édességet, nehéz, zsíros ételeket. A kalóriatartalom elsősorban a napi szükséglethez és életmódhoz igazodjon. A napi folyadék bevitel minimum 2.5,  de inkább 3 liter legyen, ez főleg a gyógyszerszedés időszakában fontos. Soha nem érdemes fogyó vagy hízókúrába kezdeni az orvos ajánlása  nélkül.  Igyekezzenek  tartani  a  súlyukat,  pár  kiló  eltérés  bármely irányban viszont még elfogadott lehet. A   HIV-fertőzött   személyeknél   kimutatták,   hogy   az   immundeficiencia következtében szervezetükben alacsonyabb a cink, a réz, a szelén, a B6 és a B12 vitaminok szintje. Ezek főleg sok zöldség, gyümölcs és gabonafélével pótolhatóak.  A  napi  táplálék  aránya  úgy  legyen  elosztva,  hogy  reggeli-vacsora: 25-25%, ebéd: 30%, tízórai-uzsonna: 10-10%. A fogyasztott fehérje:zsír:szénhidrát  mennyisége  a  kalóriaelosztást  nézve  a  20%-30%-50% arányt  kövesse.  Ne  maradjanak  el  az  étkezési  órák  sem,  csúsztatni  sem érdemes őket.  A szervezetnek meg kell szoknia, hogy majdnem minden nap ugyanakkor, ugyanolyan ütemezéssel és nagyjából ugyannyi mennyiségben fogyaszt táplálékot.

Folyadék: Folyamatos  és  egyenletes  pótlásáról  gondoskodni  kell,  főleg gyógyszerszedés  alkalmával.  Leginkább  az  ásványvíz,  a  100%-os  gyümölcslevek, a limonádé és a tej javasolt, míg az alkohol, a kávé fogyasztása kerülendő. A napi 2-2,5 liter bevitele mindenképpen ajánlatos, míg a napi 3-3,5  liter  folyadékigény  fennmaradó  részét  étkezéssel  igyekezzenek fedezni.  Az  ásványvíz  összes  ásványi  anyag  tartalma  legalább  500  mg/l legyen,  ez  a  palackon  fel  is  van  tüntetve.  Ha  már  gyümölcslevet  isznak, akkor ragaszkodjanak a 100%-oshoz, még ha jóval drágább is, mint a többi. A frissen csavart citromnál pedig nincs egészségesebb (hiszen ennek a legmagasabb   a   C-vitamin   tartalma),   teában   vagy   limonádé   formájában fogyasztva.      Szintén     egészségesek        a  különféle     gyümölcsturmixok, hangsúlyozva,  hogy  frissen  vett  gyümölcsöt  tegyenek  a  tejbe  és  ne gyümölcs-port.   A   túl   sok      adalékanyagot  tartalmazó  italok, energiaitalok  és  cukros üdítőitalok viszont nem ajánlottak.

Fehérjeszükséglet

A vizet nem számítva testtömegünk  legnagyobb  részben  fehérjékből  áll. Az aminosavak számtalan kombinációja révén több mint 50.000 különféle fehérje fordul elő szervezetünkben. Nevezzük őket proteineknek is, funkciói szerint pedig igen változatosak:

  – a vázfehérjék a haj, a bőr és a köröm felépítésében vesznek részt

    – a vízben nem oldódó anyagok szállítása

    – egyes hormonok (inzulin, növekedési hormon) alkotói

    – a hemoglobin – mely a vérben az oxigén szállításáért felelős – valamint a mioglobin, mely az izomban az oxigént veszi át – szintén fehérjék részt vesznek az immunrendszer fenntartásában is

    –  az  izomrost  fehérjéi  egymáson  elcsúszva  hozzák  létre  az  összehúzódást és elernyedést 

    – enzimek (kémiai katalizátorok) felépítői 

    – testünk saját anyagainak felépítéséhez nélkülözhetetlenek

Több mint 20 aminosav vesz részt a fehérjék felépítésében. Az aminosavak 80%-át a máj állítja elő, a többit azonban külső forrásból kell nyernünk, mert szervezetünk   nem   tudja   szintetizálni.   Ezeket   nevezzük   esszenciális aminosavaknak. Mivel a fehérjék – az életkortól, nemtől, testösszetételtől, egészségi állapottól   függően   –   az   anyagcsere   folyamán   folyamatosan   elhasználódnak, lebomlanak, kiürülnek a szervezetből, ezért pótlásukról nap, mint nap gondoskodni kell. Ezeket elsősorban természetes eredetű élelmiszerekben találhatjuk meg, nagy a fehérjetartalma a húsoknak, a halaknak, a tejnek, a tojásnak (elsőrendű fehérjék).

Tejtermékek: Előszeretettel  javasolt  a  reggeli  vagy  uzsonnás  étkezések alkalmával magas fehérjetartalmuk, kalciumtartalmuk, A- és D-vitamin tartalmuk  miatt.  Az  egy-két  csésze  tej  (vagy  más  formában,  mint  pl.  kakaó, karamell) mindennapos elfogyasztása egy átlag ember étrendjében is kell szerepeljen.  Szintén  ajánlott  a  kefir,  a  joghurt,  a  túró,  a  különféle  sajtok napirenden történő fogyasztása. Azok, akik laktóz-intoleranciában szenvednek, nekik mindenképpen érdemes laktózmentes tejtermékeket vásárolniuk. Mostanában „divatosak” a  probiotikumos  tejtermékek,       melyek immunerősítő tulajdonságukról is ismertek.

Hústermékek: A   fehérjepótlás   miatt   elsődleges   fontosságúak.   Viszont inkább  sovány/fehér  hús  és  hal  fogyasztását  kell  előnyben  részesíteni  a vörös  és  zsíros  húsok  helyett.  Mindig  legyenek  jól  megfőzve,  megsütve.  Nyers,  nem  jól  átsütött  hús  fogyasztása  különösen  veszélyes  a  toxoplazmózis  veszélye  miatt. 

Ha  valaki  vegetáriánus  étrendet  követ,  akkor érdemes  a  fehérjepótlásról  fokozottan  gondoskodni  (pl.  tejtermékek  formájában). Természetesen mindenkinek saját  szíve  joga  eldönteni,  hogy vegetáriánus táplálkozást követ-e vagy sem, viszont a húsnélküli táplálkozás a legtöbb esetben nem fedezi a szervezet tényleges szükségletét és ebből adódóan   olyan   hiánytünetek   kialakulására   lehet   számítani,   mint   az energiahiány,  fehérjehiány,   vitaminhiány,   zsírhiány,   ásványi   anyagok hiánya, kreatin hiánya. A  következmények  között  szerepelhet  a  felszívódási  zavar,  kimerültség, kisebb terhelhetőség, lassúbb fejlődés, lelassult regeneráció, csontritkulás. Jellemző a vegetáriánusok szervezetére az egyes vízben oldódó vitaminok  (B6, B12) hiánya, valamint a kalciumhiány és a vashiány is. Megemlítendő, hogy  a  vegetáriánus  étrendet  követők  életvitelében  is  fellelhetők  különbségek  a  vegyes  táplálkozást  előnyben  részesítőkkel  szemben.  Általában nem  dohányoznak,  nem  fogyasztanak  alkoholt,  sok  időt  töltenek  a  természetben, a stresszmentes életkörülmények biztosítására törekednek. Húsmentesen táplálkozók között egyes betegségek – mint például a magas vérnyomás, elhízottság, székrekedés, köszvény, cukorbetegség, daganatos betegségek  –  előfordulási  aránya  jóval  kisebb,  mint  az  állati  eredetű élelmiszereket   fogyasztóknál.   Ezen   betegségek   kialakulásának   kisebb valószínűsége  azonban  nem  abból  ered,  hogy  valaki  nem  fogyaszt  húst, hanem  a  pozitív  hatású  életvitelnek  köszönhető. 

Élettanilag  kedvezőbb tehát a vegyes táplálkozás választása, éppen ezért erősen megfontolandó a húsmentes  táplálkozás  követése. 

Ha  mégis  emellett  dönt  valaki,  akkor igyekezzen  minél  több  gyümölcsöt,  zöldséget,  tejterméket,  pl.  sajtot, joghurtot, kefírt, tejes ételeket fogyasztani, hogy pótolja szervezete számára a  húsnélküli  táplálkozásból  eredő  fehérje,  vitamin,  zsír  és  ásványi  anyag hiányt. Terhesek semmiképpen se kövessenek vegetáriánus étrendet.

Gyümölcsök: A  friss,  érett  (de  nem  túlérett),  és  tiszta,  jól  megmosott gyümölcsök  korlátlan  mennyiségben  fogyaszthatóak.  Köztudott, hogy  a gyümölcsök legtöbbje fedezi a napi vitaminszükségletet is. Kétes eredetű, rossz  tárolási  körülmények  között  tartott  gyümölcs  vásárlása  kerülendő. Turmixként, vagy főétkezések között, sőt desszertek mellé is kiváló. Fontos: a graepfruit hátrányosan befolyásolja a HIV kezelésére alkalmazott gyógyszerek felszívódását és hatását, ezért nem szabad graepfriutot tartalmazó folyadékkal bevenni ezeket. Két óra teljen el a gyógyszerek bevétele és a graepfruit fogyasztása között.  

Zöldségek: Szintén  friss  és  nyers  formában  való  fogyasztása  javasolt magas vitamin és ásványi anyag tartalmuk miatt. Főzés során távozhatnak az  értékes  összetevői,  ezért  nyersen,  rendesen  megmosva  fogyasztandó elsősorban. Levesekbe, főzelékként szintén ajánlott.

Desszertek, édességek: Fogyasztásuk egyáltalán nem tiltott, csak az elfogyasztott mennyiségre kell jobban odafigyelni. Érdemes a reggeli, nappali órákban  fogyasztani  serkentő hatásuk  miatt  is.  Azok, akiknek  magas  vércukor értékkel rendelkeznek (pl. cukorbetegek), azoknak a diabetikus étrendet  kell  elsősorban  követniük.  A  vércukorszint  érték  ne  haladja  meg  a 6.1 mmol/liter értéket, mert semmiképpen sem hiányzik egy cukorbetegség is a HIV-fertőzés mellett. Figyeljenek arra, hogy a barna cukor fogyasztása előnyösebb.  Fontos,  hogy  napi  energiaszükségletük  fedezése  érdekében ezt  ne  pusztán  szénhidrát  (péksütemények,  édességek,  sok  szendvics, zsemle, kifli) bevitellel oldják meg, még akkor sem, ha életmódjukba nem fér bele, mert az egyoldalú táplálkozás több szempontból sem előnyös. A napi szénhidrátigény elegendő gyümölcs és gabonatermékek napi szinten  való  fogyasztása  esetén  fedezhető.  Összetett  cukrok  (diszacharidok, poliszacharidok)   mindenképpen   előnyösebbek   kalóriahasznosulás   és táplálkozás-egészségügyi szempontból is. 

Gabonatermékek: fehérjében, szénhidrátban, rostban gazdagok, valamint jó forrásai a B1-, B2-, B6-vitaminoknak, az E-vitaminnak, kalciumnak, magnéziumnak, cinknek és a niacinnak, a teljes kiőrlésű termékek pedig a krómnak  és  a  mangánnak  is.  A  finomlisztből  készült  termékek  vitamintartalma  ugyanakkor  10-20%-kal  kisebb.  Érdemes  többféle  kenyeret,  pékárut fogyasztanunk, a fehér kenyerek mellett teljes őrlésű magvas, rozs, hatmagos,  félbarna  kenyérféléket  enni.  A  csak  egyféle  kenyérfogyasztás  nem előnyös. A mérleg nyelve azonban a teljes őrlésű készítmények felé billenjen. A különböző tésztafélék szintén tartozzanak az étrendbe, a durumtészta ugyanakkor egészségesebb lehet amiatt, hogy nem tartalmaz koleszterint (nincs benne tojás) és kisebb a glikémiás indexe is, azaz kevésbé emeli meg a vércukorszintet, mint a hagyományos tészta. 

Egyéb termékek: javasolt még a különféle magvak, cereáliák, müzlik, a méz, a  könnyű  levesek,  főzelékek,  a  barna  kenyér  és  a  rizs  fogyasztása,  ezek naponta való elfogyasztása szintén ajánlott.

Vitaminok

Sok HIV-fertőzött, amint kiderül róla a fertőzés ténye, elkezdi vitamintabletták  sokaságát  magához  venni,  hogy  ezzel  javítsa  ellenálló  képességét  a vírussal  szemben.  Holott  a  túlzott  vitaminfogyasztás  semmivel  sem  jobb, mint  a  vitaminhiány.  Az  átlag  embernek  ajánlott  napi  beviteli  vitamin mennyiség általában elegendő egy tünetmentes HIV-fertőzött számára. C-vitamin, mint vízben oldódó vitamin – tehát beviteléről naponta gondoskodni kell – kifejezetten hatékony a különböző fertőzések elleni küzdelemben, ugyanakkor gyulladáscsökkentő hatása is van. Hogy mennyi az ajánlott beviteli mennyisége, ez erősen kérdéses még táplálkozási szakemberek körében is. Egy egészséges embernél ez  60-200 mg-ot jelent, míg kb. 500-1000 mg-ot javasolnak különböző esetekben (pl. betegség, fertőzés).

2000 mg-nál  több  C-vitamin  fogyasztása  viszont  olyan  nemkívánatos  gyomorpanaszokat  okozhat,  mint  pl.  a  hasmenés,  felfúvódás.  A  nagyon  magas C-vitamin mennyiség akadályozhatja a réz és a szelén felszívódását, ami a HIV-fertőzöttek szempontjából előnytelen, hiszen bennük a réz és a szelén ellátottság  automatikusan  csökkenhet  a  meglévő  fertőzés  miatt.  Szintén nem ajánlott sok C-vitamint fogyasztani vesekő vagy vesebetegség esetén, hiszen  a  vitamin  fokozza  a  vas  felszívódását.  Sok  C-vitamin  található  a citromban, a brokkoliban, a csipkebogyóban, a káposztában, a paprikában, a zöldségfélékben, a gyümölcsfélékben, mint pl. a kivi és az eper.

E-vitamin:  mint  zsírban  oldódó  vitamin  antioxidáns  hatásáról  ismeretes többek között. Az antioxidánsok semlegesítik a szabad gyökök képződését, melyek akár különféle daganatok kialakulásához is vezethetnek. Különösen idős  korban  lehet  jótékony  hatással,  akik  még  jobban  ki  vannak  téve a  különböző  fertőzéseknek,  illetve  akiknek  valamilyen  szívproblémájuk  is van. A napi beviteli mennyiség 250-500 mg közé tehető, viszont 2000 mg-nál többet ebből sem érdemes fogyasztani. Túlzott bevitele az A-vitamin felszívódását  akadályozhatja.  Magas  E-vitamin  tartalma  van  a  búzacsírának, a  növényi  olajoknak,  a  mogyorónak,  a  teljes  kiőrlésű  lisztből  készült  termékeknek. A C-vitamin erősíti az E-vitamin hatását.

B6-vitamin: Az  egyik  legtöbb  feladatot  ellátó  vitamin.  Szerepe  van  a vörösvértestek  képződésében,  a  sejtek  fehérjeszintézisében,  az  idegrendszer megfelelő működésében. Szívbetegségek és depresszió ellen is javallott. Napi adagja 1-2 mg közé tehető, indokolt esetben ez lehet ennek jóval többszöröse is. Hiánya esetén bőrgyulladás és akné (pattanás) is kialakulhat.   A   fogamzásgátló        tablettát   szedő     nőknél     gyakoribb      a   hiány. Túladagolása  ritka,  ilyenkor  idegkárosodás  léphet  fel.  Forrásai:  hal, szárnyas húsok, csicseriborsó, banán, burgonya.

 B12-vitamin:  Egyes  vizsgálatok  alapján  késleltetheti  az  AIDS  kialakulását, ugyanakkor  idős  fertőzötteknél  szintén  jótékony  hatású  a  különböző betegségekkel  szemben.  Napi  fogyasztását  1-2  mikrogramm  közé  teszik. Általában állati eredetű ételek, a különböző belsőségek, a halfélék, a hús, tojás, sajtfélék és a gabonapelyhek tartalmazzák.  

A-vitamin:  Az  egyik  legkorábban  felfedezett  vitamin.  Hozzájárul  az  éles látás,  az  egészséges  bőr  és  az  erős  immunrendszer  kialakulásához. A májban raktározódik és zsírban oldódó vitamin. A szervezet az A-vitamin egy részét állati zsírokból szerzi, másik részét pedig maga állítja elő a bélből felszívódó  béta-karotinból,  valamint  a  gyümölcsökben  és  zöldségekben található egyéb karotinoidokból. Részt vesz a fogak, a csontok és a nyálkahártya egészséges felépítésében is. Létfontosságú a sejtek megújulásához, a   növekedéshez,   a   fejlődéshez.   Nélkülözhetetlen   az   immunrendszer számára, beleértve a légutak és az emésztőszerv nyálkahártyájának sejtjeit, amelyek  a  kórokozókkal  szemben  fontos  védelmi  vonalat  alakítanak  ki. Fokozza az ellenálló képességet torokgyulladás, megfázás, influenza ellen is.  Hatékony  még  övsömörre,  szemölcsre,  gombás  hüvelyfertőzésre,  sőt allergiás reakciókat is megállíthat. A rák különböző fajtái ellen is hatékony lehet   (emőrák,   tüdőrák,   bőrrák,   leukémia),   a   kemoterápia   hatását   is fokozhatja.   Különböző   bőrbetegségek   ellen,   mint   például:   ekcéma, pikkelysömör,  pattanás,  száraz  bőr,  már  régóta  használatos.  Az  A-vitamin túladagolás táplálékkal szinte lehetetlen, ugyanakkor túl sok máj vagy olajos  hal  fogyasztása  nem  ajánlott.  Túladagolás  esetén  májkárosodás,  bőrproblémák, hajhullás, fogínyvérzés, kimerültség jelentkezhet. Forrásai: halhús, tojássárgája, máj, illetve a sötétzöld, sárga, narancssárga és piros húsú gyümölcsök, zöldségek (barack, sárgadinnye, saláta, sárgarépa, mangó). 

D-vitamin: „Napvitaminnnak” is nevezik. Fontos szerepe van a csontok, a fogak  egészségében.  Erősíti  az  immunrendszert  és  megelőzheti  a  rák  bizonyos fajtáinak (emlőrák, vastagbél, prosztatarák) kialakulását. Idősebb korban  gyakori  a  D-vitamin  hiány,  illetve  télen  a  kevés  napsütés  miatt.

Hiánya gyermekeknél angolkórt, felnőtteknél csontritkulást okoz. Forrásai: tej, olajos halak, hering, lazac, tonhal, gabonapelyhek. 

A vízben oldódó vitaminok (B1, B2, B6, B12, C) beviteléről naponta kell gondoskodnunk,  hiszen  ezek  viszonylag  gyorsan  kiürülnek  a  szervezetből. Éppen ezért is javallott minden nap zöldséget, gyümölcsöt, barna kenyeret, húsféléket  és  minden  olyan  élelmiszert  fogyasztani,  melyek  ezen  vitaminokat tartalmazzák. A zsírban oldódó vitaminok (A, D, E, K) nehezebben ürülnek ki a szervezetből, de pótlásukról ugyanúgy gondoskodni kell. Főleg húsfélék, tejtermékek, olajos magvak és ugyanúgy zöldségek, gyümölcsök tartalmaznak a legnagyobb mennyiségben zsírban oldódó vitaminokat. Ha valaki változatosan és sokféle táplálékot fogyaszt, akkor szinte biztos, hogy étkezésével fedezi a szükséges mennyiséget. A többi – a fentiekben nem részletezett  –  vitamin  és  ásványi  anyag  fogyasztásakor  célszerű  annyi mennyiség  beviteléről  gondoskodni,  amennyi  egy  átlagos,  egészséges ember ajánlásának megfelel. Ajánlott a vitaminokat természetes táplálkozás formájában bevinni, habár sokszor kényelmesebb az embernek egy doboz vitamintablettát  megvenni.  Kerülendő  az  olyan  megoldás,  hogy  napi  1-2-szeri  étkezés  mellett  a  vitaminok  pótlását  vitamintabletta  formájában igyekeznek megoldani.

Ásványi anyagok

Szelén: A  glutationperoxidáz  nevű  antioxidatív  enzim  alkotórésze,  s  mint ilyen   védi   a   vörösvértesteket   a   szabad   oxigéngyökök   által   okozott széteséstől. A szelén az összes antioxidáns tulajdonsággal rendelkezik, ezen kívül segíti az izmok egészséges működését, csökkenti az ízületi gyulladásokat, támogatja a májfunkciókat, elősegíti termékenységet. A szervezetben főleg a vesékben, a májban, a vázizomzatban és a vörösvértestekben található, összesen 10-15 mg mennyiségben.  A szervezet antioxidáns védelmi rendszerében  vesz  részt,  ami  gátolja  a  szabad  gyökök  DNS-molekulákat károsító   hatását.   A   súlyos   szelénhiány   fokozza   az   immunrendszeri betegségek  és  a  bőrt  érintő  gyulladásos  elváltozások  kialakulásának  a veszélyét,  ezen  kívül  fáradtságérzet  is  felléphet.  Az  optimális  szelénfogyasztás hosszú távon napi 100-300 mikrogramm közé tehető, ennél több mennyiség  (de  maximálisan  is  600  mikrogramm)  csak  vírusfertőzések kezelése esetén, illetve rák gyógyításához használatos. A naponta elfogyasztott táplálékkal nehéz túladagolni a szelént. Túladagolás esetén azonban mérgezési tünetek lépnek fel, mint pl. a hányinger, fokhagymaszagú lehelet, hajhullás, depresszió, ingerlékenység. Nagy mennyiségben  található  a  brazil  dióban,  a  tenger  gyümölcseiben,  a  szárnyasok húsában  és  a  vörös  húsokban.  A  gabonafélék  (zab,  barna  rizs)  is  jelentősebb mennyiségű szelént tartalmaznak. Természetes forrásai még a tengeri  halak,  máj,  élesztő,  mogyoró  és  dió.  Az  E  vitaminnal  kölcsönösen erősítik egymás hatását.

Cink: elengedhetetlen az immunrendszer megfelelő működéséhez, a szöveti regenerációban,  ezen kívül sok, a szervezetben lejátszódó folyamatban is részt vesz. Az általános adag 15-30 mg-ot jelent naponta, ugyanakkor a nagyobb   mennyiség   (50-200   mg)   fogyasztása   hosszabb   távon   zavart okozhat az immunrendszer működésében. Azok a fertőzöttek, akik antibiotikumot is szednek, nekik érdemes a cink bevitelével 2 órát várni.  A cink az  AIDS  előrehaladott  szakaszában  segíthet  a  gombás  fertőzések  elleni küzdelemben is, ugyanakkor a túlzott bevitele kimerítheti a szervezet réz készletét,  ezért  a  két  ásványi  anyagot  együtt  kell  szedni.  A  fehérjedús élelmiszerek bőven tartalmaznak cinket, valamint számos élelmiszerfélében található (tojás, tenger gyümölcsei, dió, mandula, sajt), mégis a húsfélékből szívódik fel legjobban.

Réz: szintén sokféle szerepe ismeretes, mint pl. a kollagén, vagyis a csontokban, bőrben és kötőszövetekben található alapvető fontosságú fehérje termelése.   A   vörösvértestek   képződésében   és   az   ellenálló   képesség javításában is szerepet játszik. Az adagolási javaslata napi 2-3 mg-ra tehető, de  10  mg-nál  semmiképpen  sem  legyen  több.  Cinkkel  együtt  erősítik egymás hatását, de figyelni kell a beviteli arányokra. A réz kitűnő forrásai a  kagyló-  és  rákfélék,  valamint  a  baromfiaprólék.  A  teljes  kiőrlésű  lisztek, a hüvelyesek és a legtöbb zöldség, gyümölcsféle tartalmaz rezet. 

Kalcium: A szervezetben leggyakrabban előforduló makroelem döntő többsége a fogazatban és a csontozatban található. Napi szükséglete 2-3 g-ra becsülhető, hiánya esetében izomgörcs, valamint csontképződési és véralvadási zavarok léphetnek fel. Míg a laktóz elősegíti a felszívódását, addig a szabad zsírsavak, a cereáliák, a diétás rostok és a nagy oxáltartalmú élelmiszerek (sóska, spenót) gátolják. Túlzott bevitele kerülendő, mert a Mg felszívódását gátolja. Legfontosabb forrásai a tej, és egyéb tejtermékek (pl. joghurt, kefir), a kenyér és bizonyos leveles zöldségfélék, mint például a kelbimbó, brokkoli, karalábé vagy kelkáposzta.

Magnézium: Számos   enzimatikus   folyamat   katalizátora,   s   főleg   a csontszövetek  alkotóeleme.  Fontos  szerepe  van  bizonyos  biokémiai  és anyagcsere folyamatokban is, de az izommembrán elektromos potenciáljának  fenntartásában  és  a  hideghez  való  alkalmazkodásban  is.  Bőséges fogyasztása  esetén  csökken,  alacsony  bevitel  esetén  nő  a  felszívódás mértéke. Napi szükséglete 1 g körül vehető, a lényeg, hogy az 1:2 arányú Mg:Ca  felvételre  figyeljünk.  Sok  a  magnézium  a  húsokban,  zöldségfélékben, a gyümölcsökben, hüvelyesekben és a diófélékben. 

Nátrium: A sejtek közötti folyamatokban és a vízháztartás szabályozásában vesz részt.   Megszünteti    a   fáradékonyságot,        szinten    tartja  a   teljesítőképességet.  A  kloridionnal  együtt  fedezi  a  só  szükségletünket. Túladagolásnál keringési és veseproblémák lépnek fel. A vérnyomást fokozza, mivel több vizet köt meg a sejten kívül, így növeli a keringő vér térfogatát. Jelentős a sonka, a heringek és a sajtok nátriumtartalma. Ételeink túlzott sózása révén az emberek napi nátrium fogyasztása általában jóval magasabb, mint amennyit szervezetünk igényelne. A túlzott sóbevitellel együtt járó vérnyomás-emelkedés kifejezetten káros lehet, pl. szív- és érrendszeri megbetegedést, vesebetegséget stb. idézhet elő. Étkezési szokásaink megváltoztatásával azonban a só bevitele könnyedén csökkenthető. Eleinte egy-két étel íze talán kissé más lesz, de ehhez idővel könnyen hozzászokhatunk. Nézzünk néhány tippet, amellyel kordában tarthatjuk sófogyasztási szokásainkat, csökkentve ezáltal a túl magas nátriumbevitelt. Mindig kóstoljuk meg az ételt, mielőtt megsóznánk; lehet, hogy az étel nem is igényel több sót. Csökkentsük étrendünkben a sóban tartósított ételek (sonka, szalonna, konzervek, előre pácolt húsok), a sózott sütemények, magvak mennyiségét, helyettesítsük ezeket azok nem sózott változataival, és használjunk az előre feldolgozott, tartósított és félkész ételek helyett minél több nyersterméket. Hasznos tipp lehet, ha főzés közben sóból a megszokott mennyiség egy részét, pl. felét, elhagyjuk. Ha mégis utána sóznánk, jegyezzük meg, mennyivel kevesebb sót használtunk. A túlzott sózás helyett használjunk minél több egészséges fűszernövényt. A kevésbé sós ételeket fogyasztva az összetevők egyéb, új, természetes ízeit is felfedezhetjük! Éttermekben a frissen készített ételek elkészítésénél kérhetjük a személyzetet is, hogy minimalizálják a só használatát.

Kálium: Szabályozza a sav-bázist egyensúlyt, a szervezet vízháztartását, a növekedést, a glikogén felépítést, a szellemi teljesítményt. Erősíti az izom és  idegrendszert.  Nagy  része  növényi  táplálékkal  (gyümölcs  és  zöldségfélék) kerül be. Napi adagja 4-6 g-ra tehető. A zöldségek közül magas a káliumtartalma a brokkolinak, borsónak, paradicsomnak, burgonyának, édes burgonyának és a sütőtöknek. Gyümölcsök közül megemlítendők a citrusfélék, a banán, kivi, körte, sárgabarack és a mogyoró. A tejtermékek mellett a pulyka, számos hal (tőkehal, lazac, szardínia) is jó káliumforrás.  

Vas:  Jelentőségénél  fogva  érdemes  a  vasról  is  említést  tenni,  ugyanis hazánkban sokan  vashiányosak, melynek okai a következők lehetnek:

    – vegetáriánus táplálkozás választása

    – rossz felszívódás

    – verítékezés miatti veszteség

    – vérveszteség során (pl. menstruáció)

    – vörösvértestek sérülése a talp kapillárisaiban hosszú futás után

A vas felszívódását a C-vitamin és a folsav egyidejű adása segíti, gátolja a tea,  a  kávé.  Hiányában csökken  a  teljesítmény,  vérszegénység  esetén  az oxigén felvétele és szállítása hátrányt szenved. Túladagolásnál lerakódása a különböző szervekben szintén károsít. Állati fehérjékből jobban felszívódik, mint a növényiből. 

A  Q-10  koenzim  nevű  készítmény  fontos  szerepet  játszik  az  energiatermelésben,  növelheti  az  erőnlétet,  emellett  antioxidáns  hatású.  A  NAC (N-acetil-cisztein)  nevű  aminosav  szintén  utóbbi  tulajdonság  miatt  említhető,  ezen  kívül  megakadályozza  a  szövetkárosodást  és  gátolja  a  fogyás ütemét.   A   különböző bioételek   magasabb   vitamin,   ásványi   anyag, nyomelem tartalmuk mellett arról is ismertek, hogy semmilyen gyógyszermaradványt, adalékanyagot nem tartalmaznak, ugyanakkor nedvességtartalmuk alacsonyabb. Megemlítendő, hogy  más  ásványi  anyagok  jelentősége  sem  elhanyagolható.

Végezetül néhány gondolat, hogyan kontrollálhatjuk a táplálékbevitel mennyiségét. Mihelyst telítettnek érezzük magunkat, hagyjuk abba az evést. Ez sokak számára jelent általában gondot, de kis gyakorlással és önfegyelemmel könnyedén beépíthetjük táplálkozási szokásaink közé. Tányérunkra mindig csak kis adagokat szedjünk, amit még biztosan el tudunk fogyasztani; így lelkiismeret furdalásunk sem lesz, hogy a maradék ételt elpazarolnánk. Fontos az étel elfogyasztásának sebessége is. Együnk minél lassabban, az ételt a lehető legalaposabban rágjuk meg, a megfelelően pépesített,  nyállal jól elkevert ételt emésztőrendszerünk is könnyebben emészti meg. Általános nézet, hogy agyunk számára kb. 15-20 perc szükséges a telítettségi érzés kialakításához egy átlagos étkezés során, ennek megfelelően időzítsük étkezéseink hosszát. Ha szükséges, iktassunk be kisebb szüneteket. Mindig tudatosítsuk magunkban, ha étkezünk. Gyakori probléma, hogy társaságban, film nézése közben stb. észrevétlenül elfogyasztunk akár egy egész zacskó nassolnivalót, és ez csak a végén tudatosul bennünk. Figyeljünk oda ezekre a kiegészítő étkezésekre, csökkentsük le ezek számát, amennyire lehetséges, próbáljuk előre megtervezni, hogy mennyit kívánunk az adott ételből elfogyasztani, és ne felejtsük el ezeket is figyelembe venni a napi teljes táplálékbevitel szempontjából. Talán elsőre csalókán hangzik, de többen beszámoltak arról, hogy ha kisebb tányért használnak, kevesebbet esznek. A kisebb tányérra kimért adag ugyanis nagyobbnak tűnhet. Végezetül megemlítenénk egy általánosan ajánlott irányelvet, amely mankót adhat az egészséges étkezések összeállításához (www.choosemyplate.gov). Mindehhez az szükséges, hogy gondolatban osszuk a tányérunkat négy részre. Egynegyedére kerüljön gyümölcs, a másik negyedre zöldség, lehetőleg minél színesebb összeállításban. A harmadik negyedre kerüljenek a fontos fehérjeforrások (hús, hal, tojás vagy pl. növényi eredetű tofu, hüvelyesek stb.), a maradék negyedrészt pedig foglalja el valami gabonaféle vagy egyéb keményítőforrás. Mindezt kiegészítve fogyasszunk még kalciumban gazdag ételt is (például tejtermékeket). Mindezek csupán általános irányelvek természetesen, saját étkezési szokásainkat mindig igazítsuk az egyéni állapotunkhoz, igyekezzük azt minél egészségesebbre szabni, akár egy szakember, dietetikus segítségével.

Vannak  olyan  gyógyszerek,  melyeknek  étkezési  megkötésük  van.  Ezt  a kezelőorvos a gyógyszerszedés megkezdésekor közli a beteggel. Ilyenkor azt is elmondja, hogy a gyógyszerszedés éhgyomorra legyen-e vagy sem. Mindenképpen fontos betartani az étkezési megkötéseket, hiszen nagyban függ ettől a gyógyszer felszívódása, hasznosulása.  Ha tejterméket kell fogyasztani, akkor a kefir, joghurt jöhet szóba, míg ha zsíros  étellel  kell  bevenni,  akkor  egy  sajtos,  szalámis  vagy  bármilyen „zsíros” szendvics elfogyasztása javallott. Sajnos nagyon nehéz összehozni, hogy  napjában  legalább  2-szer  ne  csak  arra  figyeljen  az  ember,  hogy  a szokásos  adagját  bevegye,  de  még  arra  is,  hogy  betartja-e  az  étkezési megkötéseket.  Ezeknek  hiányában  vagy  elmaradása  esetén  pedig  megnőhet a gyógyszer rezisztencia esélye. Tehát sokszor sokkal fontosabb pl. az,  hogy  betartsa  a  beteg  az  étkezési  megkötést,  mint  pl.  a  gyógyszer bevételének pontos idejét. Könnyebb helyzetben vannak azok, akiknek ilyenre nem kell figyelniük, de a gyógyszer bevétele előtt és után minden betegnek érdemes folyadékot inni. Vannak olyan gyógyszerek, pl. a proteáz inhibitorok, melyek megemelik a triglicerid, az összkoleszterin szintet vagy a vércukorszintet. Magasabb  koleszterin  szint  esetén kerülendő  a  tojás,  a  zsíros,  az  állati  eredetű  ételek  fogyasztása,  míg emelkedett vércukorszint esetén a szénhidrátdús ételek (csokoládé, fehér kenyér,  desszertek)  kerülendőek.  A  betegeknek  arról  is  kell  gondoskodni,  hogy  nem csak  a  gyógyszer  legyen  náluk  a  bevétel  időpontjában,  hanem  pl.  ha  ez szükséges,  akkor  valamilyen    magasabb  zsírtartalmú  étel  is . Ha a beteg más gyógyszert is szed az antiretrovirális kombinációs kezelése (ART) mellett, akkor azt közölje kezelőorvosával, valamint azt  is  kérdezze  meg,  mely  gyógyszereket  nem  lehet  az  antiretrovirális kezeléssel egyidejűleg szedni. 

Fontos: a graepfruit hátrányosan befolyásolja a HIV kezelésére alkalmazott gyógyszerek felszívódását és hatását, ezért nem szabad graepfriutot tartalmazó folyadékkal bevenni ezeket. Két óra teljen el a gyógyszerek bevétele és a graepfruit fogyasztása között. 

Hasmenés

Hasmenést   önmagában   a   HIV-fertőzés   (akut   és   krónikus   stádiumban egyaránt)  is  kiválthat,  ugyanakkor  gyógyszerszedéskor  és  egyes  opportunista fertőzéseknél sokkal súlyosabb lefolyású lehet. Pontosan ki kell vizsgálni annak az okát, hogy mi okozza a hasmenést. A hétköznapi élet során kiválthatja  más  betegség,  a  stressz,  a  különböző  serkentő  szerek,  a  nem megfelelő  táplálkozás  és  életmód,  allergiás  reakciók.  Ha  bármely  gyógyszer  elviselhetetlenné  tenné  a  beteg  életét ilyen szempontból, akkor megfontolandó a kezelésváltás. A kezdeti időszakban  azonban  inkább  türelemre  van  szükség,  mert  lehet,  hogy  az  igen kellemetlen mellékhatás idővel enyhül vagy megszűnik. Alacsonyabb CD4 sejtszám esetén nagyobb esély van tartóssá váló hasmenés kialakulására. Az  elhanyagolt  hasmenés  kiszáradást,  testsúlyvesztést,  anyagcserezavarokat,  fáradékonyságot  vonhat  maga  után.  Megfelelő  táplálkozással azonban  enyhíthetőek  a  panaszok.  Laktóz-intoleranciában szenvedők kizárólag  laktózmentes  tejtermékeket  fogyasszanak.  Tanácsos  minél  több rizs,   burgonya,   nyers   zöldségek,   tésztafélék,   banán,   baromfihúsok, csokoládé,  teljes  kiőrlésű  gabonából  készült  pékáruk,  illetve  különböző gabonapelyhek fogyasztása. Kerülendőek  a  különböző  izgatószerek  (drogok),  a  koffeintartalmú  italok (kávé,   tea,   üdítőitalok),   a   magas   zsír   vagy   cukortartalmú   ételek. Igyekezzenek  az  étkezések  között  sok  folyadékot  inni.  Gyógyszerként az Imodium jöhet szóba, átmeneti jelleggel.

Mindenképpen  ajánlatos  abbahagyni  a  dohányzást,  a  lehető  legminimálisabbra csökkenteni az alkohol, a kávé fogyasztását. Kerülendő a szoláriumozás,  nyáron  a  csúcsidőben  való  napozás,  a  trópusi  országokba  való utazás,  valamint  a  különféle  fertőzési  területeket  (állatok,  ürülékek,  rossz higiénés környezet). Mindenképpen rossz hatással van a szervezetre a drog, a különböző serkentő és élvezeti szerek, az éjszakázás, a kimerültség, a túlzott sport vagy más fizikai teljesítmény erőltetése. Aludjanak legalább napi 7-9  órát,  lehetőleg  éjjel.  Ha  gyógyszert  szednek,  akkor  törekedjenek  arra, hogy  legyenek  nagyjából  azonos  napjaik,  mert  akkor  sikerül  nekik  a gyógyszert  mindig  ugyanabban  az  időpontban  beszedni.  Nem  ajánlatos többműszakos, éjjeli munka a gyógyszerszedés időszakában, hiszen ez felboríthatja a napirendet, ezzel együtt a gyógyszerszedés bevételi időpontját is. A fertőzöttek járjanak el a kontroll-vizsgálatokra, figyeljenek oda laboreredményeikre  és  kövessék  mindig  az  orvos,  a  szakemberek  utasításait. A stressz kerülése talán az egyik legfontosabb tényező az egészséges életmód kialakítása során. Beszéljen problémájáról olyannak, akiben megbízik (pl. pszichológus,   családtag,   sorstársak),   mindenképpen   vezesse   le   a feszültségét, de ne káros tevékenységgel. Tartsa be a biztonságos szexuális élet szabályait (óvszerhasználat), a mindennapi érintkezések során azonban

Személyi higiénia

Nagyjából érdemes ugyanolyan személyi higiéniát kialakítani, mint korábban.   A   napi   zuhanyozás,   a   mindennapos   tisztasági   tevékenységek (fogápolás, hajápolás, bőrápolás) ugyanúgy maradjanak meg, mint eddig. Bár nagyon  valószínűtlen,  hogy  a  HIV  átvihető  közös  fogkefe  és  borotva használat során, de a saját tisztálkodási eszközök használata higiéniai szempontból is fontos. A bőr védelme elsődleges szempont, hiszen az emberi test   legnagyobb   szerve,   az   immunrendszer   elsődleges   védőrétege. A dohányzás, az alkohol, az élvezeti szerek, a sok vegyi anyag, a túl gyakori fürdés, az egészségtelen táplálkozás, a rossz higiéné, a rendszertelen életmód hatására a bőr hamarabb öregszik és több fertőzésnek lehet kitéve. A túlzott napozás, a szolárium sem javasolt, hiszen az UV sugarak mélyen a  bőrbe  hatolnak,  roncsolják  a  kollagén  rostokat,  védtelenebbé  teszik  a szervezetet, módosíthatják a sejtek genetikai örökítőanyagát, ezzel együtt a HIV-replikáció során fokozzák a mutációk megjelenését. A felhevült test az immunrendszert is megterheli, a bőrben keletkezett szabad gyökök pedig a  bőrrák  kialakulását  vonhatják  maguk  után.  Ezért  nyáron  is  csak  a  kora délelőtti és a késő délutáni órákban érdemes a mérsékletes napozás, kerülni kell a leégést, nyomatékosított a különböző napvédő szerek használata is!

Mivel a legtöbb betegség első jelei a szájüregben jelentkeznek, főleg HIV-fertőzés esetén, ezért érdemes figyelni az esetleges elváltozásokra és szükség esetén szakemberhez (pl. fogorvos, kezelőorvos) fordulni, illetve kontroll vizsgálatokra járni. A bőr, haj, köröm sokféle elváltozásai szintén adódhatnak a fertőzésből eredendően, ilyen jellegű problémák esetén bőrgyógyász, kozmetológus felkeresése ajánlott. Probléma   lehet,   főleg   a   gyógyszerszedés   időszakában   a   száraz   bőr. Ilyenkor nem csak a hidratáló krém használatáról kell gondoskodni, de a megfelelő folyadékbevitelről is. Kerüljék a túlzott illatosító szerek  használatát,  a  kádban  való  hosszas  kiázást,  a  túl  sok  vegyszerrel, kozmetikai   eszközzel   való   érintkezést.   Csak olyan   tetováló   szalonba, fodrászhoz, manikűröshöz menjenek, ahol betartják a higiénés előírásokat. Fontos, hogy bármilyen sérülés, seb ellátása szakszerűen történjen, a nyílt vagy vérző seb a test bármely területén veszélyt jelenthet és nem csak a szexuális érintkezés során. Azok a fertőzöttek, akiknek piercingjük, testékszerük van, szintén figyeljenek oda!

Dohányzás: a  teljes  leszokás  javasolt,  hiszen  a  cigarettafüst  jelentős mértékben megterheli az immunrendszert, ezáltal a tüdőt, a légúti szerveket különféle  fertőzéseknek,  betegségeknek  teszi  ki.  Dohányosok  sokkal fogékonyabbak bármilyen (opportunista) fertőzésre – köztük HIV-re, TBC-re, különféle eredetű tüdőgyulladásokra. A fejlett országokban a dohányzással összefüggő betegségek (pl. rák, keringési betegségek, szívproblémák) jelentik a vezető halálokot, még a HIV-negatív populáció körében is. Éppen ezért az egyik legfontosabb életmódbeli változást jelenti a dohányzásról való leszokás. A rendszeresen dohányzó HIV-vel élők nagyobb valószínűséggel betegszenek meg tüdőrákban, kapnak bakteriális eredetű tüdőgyulladást, fejlődik ki náluk COPD, és a szájüreget érintő betegségekre is fogékonyabbak (pl. candidázis). A dohányzás továbbá csökkentheti az antivirális gyógyszerek hatékonyságát, a várható élettartamot pedig megrövidítheti. A leszokás a legtöbb ember számára nagy erőfeszítéssel, és legtöbbször csak többedik próbálkozásra sikerül. Léteznek a leszokásban segítő különféle készítmények, tapaszok, bátran érdeklődjünk a gyógyszertárakban, egészségügyi centrumokban ezek iránt, sok helyen elérhető akár csoportos leszoktató program, tudakolódjunk a helyi lehetőségeinkről.

A dohányzás mindenki számára rossz szokás és erősen károsítja a szervezetünket, de ez különösen a HI- vírussal fertőzött emberek számára jelent kiemelkedő veszélyforrást. A dohányzás növeli az egészségügyi problémák előfordulását, például a szívbetegségek, rák, stroke és tüdőbetegségek kockázatát növeli. De lássuk be – a leszokás nehéz. A dohányosok egyik része sikeresen kilép ebből a függőségi csapdából, de a másik részük vissza-vissza esik és ez így többszörösen megnehezíti a leszokást. A visszaesés gyakori a testi és lelki és pszichés vonatkozásban, egyszerre kell ezeket a területeket kezelni, „meggyógyítani”. A helyes leszokás érdekében itt található néhány tipp, amelyek a lehető legjobb lehetőséget kínálják neked a sikeres leszokáshoz. 1. Tervezd meg a leszokás első dátumát. 2. Ne feledd, hogy nem lesz ideális nap a leszokás elkezdéséhez, Kezd el ma! 3. Minden hónap különböző stressz faktorokat hordoz, mint például a munkaidő – határidők, utazások, orvosi kontrollok, vagy valami más, amelyek közbe jöhetnek a leszokás elkezdésében. Amikor eljön az idő feltétlenül szabaduljon meg minden otthoni, autóban vagy esetleg a munkahelyen lévő cigarettától és hamutáltól. Az emberek többsége a leszokás napján is dohányzik még, ezzel próbálják kiélni az utolsó függőségi hullám eufóriáját – csúcspontját, ellenben az elkövetkező napokban pedig teljes mértékben leteszi a dohányt. Mások napról – napra kevesebbet cigarettáznak, egy – két hétig fokozatosan csökkentik a testükben a nikotin mennyiséget. Fontos kiemelni az egészséges táplálkozás kérdését és rendszeresen kell testmozgást végezni. A súlygyarapodás gyakori a dohányzás leszokása után, de ez nem elkerülhetetlen. Ha úgy látod, hogy többet eszel a leszokás után, koncentrálj az alacsony kalóriatartalmú és magas ásványi anyagokat tartalmazó egészséges ételekre. Keress támogatást. A támogatási rendszer felállítása nagyon hasznos lehet a kilépéshez. Mondd el a családodnak, a barátaidnak és kollegáidnak, hogy kilépsz a dohányzás fogságából és támogassanak téged.

Fontold meg a nikotinpótló terápiát.

Csökkentsd az éhségérzetet táplálékkiegészítőkkel. (Béres- csepp)

Próbálj ki egy hipnózist vagy egy akupunktúrát. Egyéb abbahagyási módszerekért látogass el a: https://www.poz.com/basics/hiv-basics/hiv-smoking

Alkohol:  Bár  az  alkoholfogyasztás  nincs  különösebb  hatással  sem  a  HIV progressziójára, sem a vírusmennyiség alakulására, ellenben a CD4 sejtszámot  jelentős  mértékben  csökkenti,  ennek  eredményeképpen  korábban alakulhatnak  ki  opportunista  fertőzések.  Az  alkohol  megemelheti  a  májfunkciók  értékét  (pl.  GGT,  GOT, GPT,  Bilirubin),  főleg  hepatitis  fertőzés  és gyógyszerszedés  mellett.  Ezért  vigyázni  kell,  hogy  a  máj  minél  kevésbé legyen  megterhelve,  így  a  gyógyszerszedőknek  és  májfertőzésen  átesett betegeknek   a   lehető  legjobban   vissza   kell   szorítani   a   szeszes   italok fogyasztását. A túlzott alkoholfogyasztás csökkenti a fehérvérsejtek számát, az  immunológiai  értékek  eredményét,  a  hiperlipidémia  kockázatát.  Ezen  kívül  megemelheti  a  vércukorszintet, az   össz-koleszterinszintet,   a   húgysav   szintet.   Károsíthatja   a   veséket, az agyat, az idegeket, rontja az ítélőképességet, az önuralmat. 

Alkoholt   fogyasztók   között   gyakoribb   jelenség   lehet   a   hasmenés, a fejfájás, a csökkent koncentrálóképesség, a gyengébb szellemi aktivitás, a beszámíthatatlan viselkedés. 

Drogok, vagy a CHEMSZEX: Ellenjavalltak,  a  könnyűdrogok  úgyszintén.  Többek  között  az immunrendszerre, a májra, a vesére, a központi idegrendszerre gyakorolt  káros  hatásai  miatt  kerülendőek,  kiváltképpen  a  gyógyszerszedés  időszakában. Az alkoholhoz hasonlóan az ítélőképességet, az önuralmat, a realitásérzéket  rombolják.  Fogyasztásuk  érzékcsalódások  kialakulásához,  függőséghez, kiégettséghez, gondatlansághoz vezetnek. A poppers a bőrt és a nyálkahártyát sérti, ezzel fertőzési kaput nyitva a különböző fertőzéseknek. Drogfogyasztás közbeni szexuális kapcsolatok alkalmával gyakrabban lehet fertőzéseket elkapni a könnyelműség és a felszabadultság érzetének fokozottsága miatt. Az alkoholfogyasztáshoz hasonlóan gyakrabban lehet hasmenésre,   eufórikus   közérzetre,   gyengébb   koncentrálóképességre   és aktivitásra számítani. A heroin, a kokain (és származékai), valamint az Extasy tabletta májkárosító hatásúak.

Érdemes  kérni  a  hepatitis  A,  B  fertőzés  elleni  védőoltásokat,  főleg  ha egyidejű hepatitis C fertőzés is fennáll vagy a beteg komolyabb rizikónak van  kitéve  ilyen  szempontból.  Trópusi  országokba  való  utazás  során  az orvos  javaslatára  a  megfelelő  vakcina  készítmények  is  megemlíthetőek. Nagyon   legyengült   szervezet   vagy   időskor   esetén   megfontolandó   az influenza elleni oltás is. A Pneumonia Carinii Pneumocystis (tüdõgyulladás egyik  kórokozója)  viszonylag  gyakori  tünete  lehet  az  AIDS  stádiumnak. Ennek elkerülése végett primer kemoprofilaktikus kezelésben részesülnek a fertõzöttek, 250 feletti normál CD4 sejtszám esetén pedig kérhetik ellene a védőoltást (Pneumo 23 vagy Pneumovax), mely kb. 5 évig tartó védettséget biztosít. Az oltóanyag alkalmazása egyszerû, biztonságos és olcsó.

Varicellára  fogékony  személyek  expozíció  esetén  a  lehető  leghamarabb varicella-zoster  immunglobulint  (Varitect  infúzió)  kell  kapjanak.  Élő  vírus vakcinák  (kanyaró,  mumpsz,  sárgaláz,  gyermekbénulás)  valamennyi  HIV-fertőzöttnél  ellenjavallt.  Mindig  ki  kell  kérni  a  kezelőorvos  véleményét a védőoltások kérdésében. Emlős háziállat beoltása szintén szükséges.

Habár a HIV/AIDS, mint gyógyíthatatlan betegség szerepel a köztudatban, ma már sokkal jobbak az életkilátások, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt. A mai kezeléssel egy fertőzött élete hosszú évekkel, évtizedekkel hosszabbítható meg. S nemcsak meghosszabbításról beszélünk, ugyanolyan kort érnek meg, mint nem fertőzött társaik. A fertőzöttnek el kell jutnia arra a pontra, hogy feldolgozza HIV-státuszát, ami persze nem könnyű dolog (és olykor időigényes is), de gondolni kell arra, hogy ma már sokkal biztatóbb a jövőkép. Nagyon meggondolandó, hogy  kinek  érdemes  felfedni  ezt  a  bizalmas  és  intim  információt. Nyilvánvalóan  orvosi  kezelés  során  igen,  attól  nem  kell  tartani,  hogy  az orvos  továbbadja  az  információt,  hiszen  köti  a  titoktartás.  Ma  már  létezik egy ún. bizalmi kör is, így a fertőzöttek más egészségügyi probléma esetén nyugodtan  fordulhatnak  különböző  szakemberekhez.  Pszichológusban, sorstársakban,  nagyon  közeli  családtagokban  lehet  elsősorban  megbízni, ugyanakkor  mindenki  saját  maga  dönti  el,  hogy  kinek  fedi  fel  státuszát.

Nagyon figyelni kell arra is, hogy olyannak inkább ne, akiben nem bízik meg az ember 100%-ig, hiszen ez „vallomás” egy életre szól, vissza nem vonható,   és   nagyban   befolyásolhatja   a   beteg   másokkal   való   viszonyát.  Munkahelyen,  lakóhelyen,  iskolában,  szórakozóhelyen,  tágabb  baráti  társaságban sem ajánlott, hiszen nem tudni, ki hogyan reagál erre.

A köztudatban  nagyon  sok  téves  és  régi  előítélet  él  a  HIV-vel  kapcsolatban,  éppen ezért  ha  lehet,  minél  több  ember  elől  el  kell  titkolni.  Nyilvánvaló,  hogy házastárs, élettárs vagy komolyabb kapcsolat esetén nem titkolható a fertőzés ténye, mindamellett, hogy egy felelősségteljesebb, óvatosabb szexuális élet megszervezése mindkét félre tartozik.  Nyugodtan lehet dolgozni, tanulni, kapcsolatokat, családot tervezni, utazni, szórakozni, elfoglaltságokat keresni. Fontos, hogy a fertőzöttnek legyenek céljai, motivációi és persze segítői, bizalmasai. Tudatosítani kell magukban,  hogy egy-két kivételt képezve, jobban odafigyelve ugyanolyan életet lehet élni,  mint  bárki  más.  Talán  ez  a  legnehezebb  dolog,  de  mindenkinek tisztában kell lennie, hogy a sorsa, boldogsága csakis a saját kezében van.

Sokan alábecsülik a mellékhatásokat, amikor az orvosukkal beszélgetnek:

• nem szeretik a felhajtást;
• úgy gondolják, a mellékhatások elviselhetőbbek, mint valójában;
• egyszerűen elfelejtik megemlíteni.

Sajnos néhány orvos viszont úgy gondolja, hogy a betegek “túllihegik” a mellékhatásokat. Azt gondolják, a betegek túloznak, nem olyan súlyosak a mellékhatások, mint ahogy azokat leírják. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nagy különbség lehet aközött, ami valójában történik és aközött, amiről az orvosod azt gondolja, hogy történik. Ez az egyik oka annak, hogy a mellékhatásokat gyakran nem kezelik megfelelően.

Bármilyen problémád van, beszélj róla az orvosodnak. Ha nem mondasz semmit, semmi sem fog változni.

Hogyan beszélj kezelőorvosoddal a mellékhatásokról?

Ha azt akarod, hogy az orvosod megértse, milyen mellékhatásokat észlelsz, és azok hogyan befolyásolják az életedet, akkor világosan le kell tudnod írni azokat.

Te és az orvosod

A kezelésed szempontjából elengedhetetlen, hogy jó kapcsolatot alakíts ki az orvosoddal és az egészségügyi dolgozókkal. A nővérek és a gyógyszerészek elsőrangú források lehetnek a kezelésed minden szempontjából, a mellékhatásokkal vagy a gyógyszerfegyelemmel kapcsolatban. Más szakemberek is részt vehetnek ebben a munkában, mint pszichológus, dietetikus vagy szociális munkás.

Amit meg tudsz tenni:

• Válassz olyan kezelési helyszínt, ahol kényelmesen és biztonságban érzed magad!
• Válassz olyan orvost, akivel jól ki tudsz jönni!
• Írj egy listát azokról a dolgokról, amikről beszélni akarsz az orvossal,és tedd meg a következő találkozás alkalmával!
• Vezess listát azokról a gyógyszerekről, amelyeket szedsz, az adagolásról, mikor kell bevenned, a kórházban vagy a háziorvosodnál írták fel!
• Lehetőleg mindig ugyanahhoz az orvoshoz menj, mert enélkül nehéz jó kapcsolatot kialakítani. Néha azonban, amennyiben egy másik vélemény hasznos lehet, keress fel más orvost is.
• Ha a vérvizsgálat eredményét meg akarod beszélni az orvossal, kérj időpontot mire meglesznek az eredmények!
• Kérj időpontot egyéb rutinvizsgálatokra!
• A találkozókra érkezz meg időben, amennyiben ez nem megoldható, jelezd a kórháznak, így az időpontot másnak adhatják!
• Minden egészségügyi dolgozót olyan tisztelettel kezelj, amilyet magad számára is elvársz!
• Figyelj oda az egészségedre vonatkozó tanácsokra és cselekedj azok szerint!
• Ha valamit nem értesz, kérd meg az orvosodat, hogy ismételje meg, vagy magyarázza el másképpen!
• Légy őszinte azokkal, akik foglalkoznak veled!
• Mondd el az orvosodnak, milyen szereket szedsz, legyen az felírt, vásárolt vagy ajándékba kapott gyógyszer, kemény vagy rekreációs drog! Az alternatív gyógyszerek és a drogok is okozhatnak mellékhatásokat, és kialakulhat kölcsönhatás a HIV-gyógyszerekkel is.
• Beszélj a gyógyszerszedési szokásaidról! Ha az egészségügyi ellátásodat végző szakemberek nem tudnak a problémáidról, nem tudnak segíteni.

    Betegként téged megillető jogok:

• Vizsgálat előre megbeszélt időpontban, vagy magyarázat annak elmaradása esetén.
• Választási lehetőség az ismertetett kezelési módok közül; a magyarázatnak tartalmaznia kell minden egyes mód előnyeit és hátrányait.
• A kezelésedre és ápolásodra vonatkozó valamennyi döntésbe be kell vonjanak téged.
• Tisztelettel és személyiségi jogaid tiszteletben tartásával bánjanak veled.
• A rólad készült feljegyzéseket biztonságos helyen tárolják, és kérésedre neked bemutassák.
• Legyen lehetséges orvosi leleteid fénymásolása.

A mentális egészséged meghatározza, hogyan viszonyulsz magadhoz és az életedhez napról napra. Arról szól, hogy milyen kapcsolatban állsz a környezeteddel és a téged körülvevő emberekkel. Orvosi szempontból a mentális egészség sérülése tünetek igen széles skáláját mutathatja. Ezek közé tartozik a depresszió és a szorongás, melyek lehetnek enyhék (egyszerűen kezelhetők), mérsékeltek vagy súlyosak.  A legtöbb ember életében vannak olyan időszakok, amikor a mentális egészségük törékeny. Az élet velejárója a stressz, a stressz pedig megváltoztathatja a hangulatodat és azt a képességedet, amivel a nehéz helyzetekkel megbirkózol. Ha ezek a nehézségek huzamosan fennállnak, megnövelik az egészség-károsodás valószínűségét és érinthetik a gyógyszerfegyelmedet. Elengedhetetlen a szakember támogatása és segítsége, minél hamarabb, annál jobb. Az orvosod csak akkor képes segíteni, ha tud a problémáidról. Beszélj róla, ha aggódsz valami miatt. A  HIV-pozitív  emberek  körében  gyakoribbak  a  mentális  betegségek,  mint a  HIV-negatívokéban  ez  számos,  egymást  átfedő  és  együttesen  ható  okra  vezethető vissza.

• A HIV-diagnózis befolyásolja, hogy hogyan tekintesz önmagadra és hogyan illeszkedsz be a társadalomba. Gyakori még az előítélet, ahogy a HIV-vel kapcsolatos tudatlanság is. Emiatt sokan érzik magukat elszigetelten, kirekesztve, és támogatásra van szükségük, hogy önbizalmuk helyreálljon.
• A HIV gyakrabban fordul elő marginalizálódott és hátrányos helyzetű emberek között. Ez a fokozott sérülékenység kialakulhat a szexualitás, a nem, a droghasználat, a szegénység, a szexmunka, korábbi visszaélések és önmagukban a mentális betegségek miatt. Ezt a helyzetet súlyosbítja a HIV diagnózisa.
• A HIV-fertőzött emberek nagyobb valószínűséggel fogyasztanak alkoholt és használnak rekreációs drogokat, amelyek felelősek  lehetnek a mentális egészséget érintő problémákért.
• Néhány HIV-gyógyszernek olyan mellékhatásai vannak, mint a szorongás stb., amelyek befolyásolják a viselkedést.

HIV és depresszió

A depresszió tünetei igen változatos formában jelentkezhetnek, és amennyiben ezek hosszabban fennállnak (például két héten keresztül minden nap jelentkeznek), szakember bevonására lehet szükség a kezelés mielőbbi elkezdéséhez.

A tünetek lehetnek:

• A mindennapi életet befolyásoló mértékű szomorúság, üresség érzése, aggódás, nyugtalanság vagy ingerlékenység.

• A helyzetedet reménytelennek ítéled, pesszimista vagy, úgy érzed, nem uralod az életed.
• Úgy érzed, nem érdekelnek vagy nincs energiád azokra a tevékenységekre, amelyeket korábban örömmel csináltál.
• Bűntudat, kilátástalanság, értéktelenség érzése.
• Nem megfelelő alvás vagy étkezés, fogyás, túlevés, tisztálkodás elhanyagolása.
• Halálról vagy öngyilkosságról való gondolkodás, öngyilkossági kísérlet.

Ha a felsorolt tünetek közül bármelyiket tapasztalod, talán depressziós vagy. Az orvosodnak, tanácsadódnak meg kell értenie, hogy érzed magad, állapotod hogyan befolyásolja a mindennapi életedet. Az általános vizsgálatok során könnyen átsiklanak a depresszió fölött, így azt gyakran nem diagnosztizálják. Minél hamarabb beszélsz az orvosoddal arról, hogy hogyan érzed magad, annál egyszerűbben jutsz hozzá a megfelelő ellátáshoz.

Támogatás

A HIV nem jelenti azt, hogy feltétlenül mentális problémáid lesznek, azonban ha vannak, sok minden segíthet:

• Egy barát, akivel beszélgethetsz.
• A támogató csoportok csökkentik az elszigeteltséget, olyan emberekkel találkozhatsz, akik hasonló tapasztalatokkal rendelkeznek.
• A tanácsadás és/vagy viselkedésterápia segíthet megbirkózni a HIV-vel kapcsolatos kérdésekkel vagy a korábbi traumatikus élményekkel.
• A tested edzése lefoglal. A rendszeres testmozgás csökkenti a stresszt és a mentális betegségek tüneteit.
• A gyógyszerek, például antidepresszánsok, csökkenthetik a tüneteket.

Új partnerrel nehéz lehet a HIV-ről beszélni, mielőtt jobban megismerhetnéd. Ha nem feded fel a HIV-státuszodat, az egy nehezen legyőzhető akadállyá válhat bármely kapcsolat későbbi szakaszában, még akkor is, ha a partnereddel óvszert használtok, és nem áll fenn a fertőzés kockázata. Tartós kapcsolat esetén sohasem lehet eléggé megbeszélni, vagy megoldani a kockázatok miatt kialakult félelmet és aggodalmat. HIV-negatív partnerrel a pár legalább egyik vagy mindkét tagja aggódik a fertőzés miatt, még akkor is, ha biztonságosan szexelnek, és nagyon kicsi az esélye annak. Ez azért is sajnálatos, mert gyógyszeres kezelés esetén, amennyiben a HIV-fertőzött partner határérték alatti vírusszámmal rendelkezik, annyira alacsony a fertőzés kockázata, hogy a PEP (lehetséges HIV-fertőződés esetén alkalmazott gyógyszeres kezelés) jelentősége is minimálisra csökkent. HIV-fertőzött partnerrel felvetődik a rezisztencia, az újrafertőzés, az egyéb szexuális úton terjedő betegségekkel történő megfertőzés veszélye. Sokan nehezen beszélnek az orvosukkal életük ezen területéről, és ez olyan dolog, amiről az orvos ritkán kérdezi a betegét szemtől szembe.

Alapvetően első és legfontosabb, hogy egy HIV teszt felajánlása történjen meg. A partner pozitív diagnózisa után, elvégeznek egy kiinduló tesztet, ha ez negatív, akkor egy hónap múlva ismételjük. Felhívjuk a figyelmet a biztonságos szex követelményeire, de persze ez nem is szokott felmerülni kérdésként. Természetes, hogy amíg nem kezdi el a fertőzött partner a gyógyszeres terápiát és annak nem áll be a hatása, addig csak védekezéssel lehet szexuális életük.

Milyen kérdések szoktak felmerülni?

Miután a krízisintervención túl vagyunk, amikor már a pozitív fél jobb mentális állapotban van, lehet hármasban egy tanácsadóval, szociális munkással, pszichológussal leülni és beszélgetni a jövőről. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy egyrészt a gyógyszeres terápia nem azonnal éri el a detektálási szintet, vagyis a 20db/mm3  víruskópia számot, amely már eliminálja a továbbadás lehetőségét, de később ezt meg is kell tartani.

• Legfontosabb a gyógyszerfegyelem, tehát minden nap, ugyanabban az időben be kell venni, akkor is, ha elutazol. (tengeren túlra is, tartva a 24 órás ciklusokat)
• Mindig legyen meg a következő adag a gyógyszerből, vagy receptből. Rendszeresen belefutunk a klienssel való életvezetési folyamat kialakítása során, hogy péntek délután van, a gyógyszer elfogyott. Hétfőig tehát nem lesz sem recept, sem újabb adag gyógyszer, tehát két napos szünet iktatódik be, ami nagyon veszélyes a gyógyszer-rezisztencia kialakulása miatt.
• Nem lehet megengedő viselkedés. Azaz, amikor előkerül, hogy nyitott kapcsolatot alakítanak ki, (open-relationship) tehát harmadik fél irányába kitekintenek a párok, továbbra is fontos az óvszerhasználat, mivel a gyógyszer nem véd az egyéb szexuális úton terjedő fertőzésektől, amelynek komoly immunválasz módosító hatása lehet.
• Megfelelő életvezetési szabályok betartása. Amikor mindkét fél egészséges tudja magáról, hogy jól van, nincs egyéb betegsége, fertőzése, akkor óvszer nélküli szexuális kapcsolat esetén sem fertőzi meg partnerét az a HIV-vel élő, akinek tartósan kimutathatósági szint alatt van a vírusszáma. Minden olyan esetben, amikor tudatosan értékelve a saját általános egészségügyi állapotukat, valamilyen fennálló betegsége van, arra az időre álljanak vissza óvszeres védekezésre.

Az otthonülő, kevésbé aktív életmód könnyen mindennapivá válhat: egyre több időt tölthetsz otthon a számítógép vagy a TV előtt ülve. Ha nem maradsz aktív, gyorsan csökken az erőd, a mozgékonyságod és az állóképességed. Az öregedés gyengébb fizikai egészséggel jár. Különíts el időt a szervezeted aktivitásának a megőrzésére.

• A séta a legkönnyebb testgyakorlás. Közben van időd mélyeket lélegezni, az életeden gondolkozni, a környezetedet meglátni és élvezni az évszakokat.
• A legtöbb konditeremben ingyenesen is készítenek kezdő edzéstervet, emellett sokféle szolgáltatást nyújtanak: jóga, tánc, aerobik vagy boksz.
• Minden új edzésprogram előtt kérd ki az orvosod tanácsát.

Testmozgás és Fitness

A mai kutatásokból világossá vált, hogy a HIV-vel élőknek sem kell felhagyni a rendszeres testmozgással, sőt egy helyesen megválasztott, rendszeres mozgásforma kifejezetten előnyös lehet azáltal, hogy növeli szervezetünk fittségét, mindamellett segít megelőzni egyéb, nem kívánatos elváltozásokat. Testmozgással könnyebben fenntartható az egészséges testsúly is, jótékony hatása van a keringési rendszerre, a tüdőre, fejleszti és jó kondícióban tartja a csontozatot, ízületeket és az izomrendszert. Mentális hatásai sem elfelejtendők, segíthet alvásproblémák leküzdésében, enyhítheti a levertséget, depressziót, szorongást, javíthatja a koordinációt, kitartóképességet, figyelmet, és segíthet akár egy új közösségbe való beilleszkedésben, új ismerősök szerzésében, baráti kör kialakításában.

Az aktív testmozgás nem feltétlenül az edzőtermekben, sportpályákon kezdődik. Lehetőségeinkhez mérten törekedjünk fenntartani fizikailag egy minél aktívabb életformát. A mozgásszegény életmódhoz szokott emberek számára sokszor már ez is lényeges változásokat eredményezhet. Ha tehetjük, közlekedjünk minél többet gyalog, tömegközlekedésel, kerékpárral, sétáljunk minél többet, használjuk a lépcsőket a felvonó helyett, töltsünk minél több időt a természetben. Egy szóval ragadjuk meg a mindennapi élet által nyújtott alkalmakat is!

Mindezek a mindennapi tevékenységek mellett azonban javasolt a rendszeres sportolás, amelyhez a legjobb, ha egy személyre szabott edzéstervet dolgozunk ki. Válasszunk olyan edzésformát, sportágat, amely egészségi állapotunknak is megfelelő, szükség esetén konzultáljunk orvosunkkal. Mindenképp olyan mozgást válasszunk, amiben kedvünket leljük. Ha egy dolgot szívesen csinálunk, biztos, hogy kitartásunk is erősebb lesz. Edzéstervünkben törekedjünk a változatosságra, és ügyeljünk arra, hogy tartalmazzon mind erősítő, mind nyújtó, mind pedig aerob gyakorlatokat. Ezen háromféle mozgásforma beiktatásával elérhetjük, hogy az általunk végzett testmozgások a legkomplexebb módon fejthessék ki jótékony hatásukat testünkben: az erősítő gyakorlatok elsősorban a csontokat, vázizmokat fejlesztik, a nyújtó gyakorlatok jótékony hatással vannak ízületeinkre, míg az aerob gyakorlatokkal tüdőnket, szív- és érrendszerünket, valamint a szervezet oxigén felhasználását fejleszthetjük.

Ha régóta nem sportoltunk, legyünk magunkkal türelmesek. A sportolásban nagyon fontos a fokozatosság és a rendszeresség. Mérjük fel erőnlétünket, a célként kitűzött mozgásformák aktivitását tervszerűen, fokozatosan emeljük.

Végezetül megemlítenénk egy olyan tünetegyüttest, az ún.  lipodisztrófiát, amely a HIV-vel élőket is érintheti. A lipodisztrófia a test zsírszövetének átrendeződésével jár együtt, a zsírszövet bizonyos testtájékról eltűnik (pl. arc, szemkörnyék), de előfordulhat, hogy más helyeken halmozott formában jelenik meg (pl. mellek vagy egyes zsigeri szervek falán). Habár nem tisztázottak a lipodisztrófia kialakulásának pontos okai, az bizonyos, hogy összefüggésbe hozható egyes HIV gyógyszerekkel, az életkor előre haladásával, már hosszú ideje fennálló HIV-fertőzöttséggel, vagy alacsony T-sejtszámmal. Valószínűsíthető azonban, hogy a rendszeres testmozgás, elsősorban az erősítő és izomnövelő gyakorlatok, segíthetnek a megelőzésben vagy a már megindult folyamatok lelassításában.

Ahogy idősebb leszel te egyre jobban odafigyelsz az egészségi állapotodra, gondozásodra és kezelésedre, de pusztán azért, mert felnőtté vállasz nem jelenti azt, hogy „mindent tudni akarsz”

–             Ne feledd, hogy Te döntöd el, mikor, hol és hogyan mondod el a szeretteidnek, barátaidnak a HI-vírus állapotodat.

–             Előnyös lehet, ha csatlakozol más HIV-fertőzött fiatalok helyi támogató csoportjához, hogy megosszátok érzéseiteket és tapasztalásaitokat, hogyan élitek ezt meg pszichésen – pszichoszociálisan.

–             A HIV-fertőzés nem akadályozhat meg téged abban, hogy kapcsolatokat építs és egészséges nemi életet élj, de csak akkor, ha készen állsz rá.

Párkapcsolat

Félhetsz attól, hogy soha nem lehet párkapcsolatod, vagy szex, vagy hogy nem fogsz szeretni újra senkit. Ezen dolgok egyike sem igaz – a HIV-vel élő emberek beleszerethetnek, szexelhetnek, teljes kapcsolatot létesíthetnek, új párkapcsolatba vághatnak bele, házasodhatnak és gyermeke is vállalhatnak, anélkül, hogy átadná a HI-vírust gyerekeinek – mindaz, amit a HI-vírussal rendelkező emberek tesznek. Amikor először találkozol valakivel, nagyon izgalmas lehet, és intenzív, amikor megismerkedsz a partnerrel. kérdések merülhetnek fel, ha egy új kapcsolatba lépünk be, és mondjuk a másik fél nem rendelkezik HI-vírussal (ezt szakmailag vegyes – státuszú kapcsolatnak is nevezik). Mikor kellene elmondanod neki, hogy HI-vírusod van? Hogyan fog erre reagálni a partner? Hogyan lehet aktust véghez vinni anélkül, hogy továbbadnád neki? Hogyan magyaráznád el neki, hogy mit jelent a nem kimutatható vírusszám és mit jelent a PrEP kezelés (Pre – expozíciós profilaxis). Ezeknek a kérdéseknek az eldöntése, hogy mikor és hogyan, milyen körülmények között mondjam el a partneremnek, magába foglalja ugyan azt a gondolatmenetet, hogy mikor mondjam el a családomnak és a barátaimnak. Előfordulhat, hogy a beavatottak, elkezdenek kérdezősködni több részletet szeretnének tudni az állapotodról, mikor, hogy, hol, hogyan kaptad el ezt a fertőzést, de ne feledjük hogy ez nem támadásnak irányul feléd, hanem csupán csak féltésből vagy önvédekezési mechanizmusból teszik fel ezeket a kérdéseket és természetesen csak arról beszéljünk amire már felkészültél és amiről Te is szeretnél beszélni. Ne feledd, hogy Te döntöd el, hogy mikor és mennyit mondasz el az aktuális beszélgetés kérdezőinek. Érdemes elkerülni a kényes témájú beszélgetést addig, ameddig nem készültél fel rá teljesen, de ne feledd nem szabad sokáig húzni az időt, mert az sem jó, hogy nem tudsz őszinte lenni a szeretteiddel, barátaiddal.

A HIV felfedezésétől eltelt évtizedek  orvostudományi fejlődésének köszönhetően az időben felismert fertőzést, a jelenleg elérhető gyógyszerekkel, már oly módon lehet kezelni, hogy az a legtöbb érintett számára egy teljesen egyenértékű élet kivitelezését teszi lehetővé, a kezeltek várható élettartama pedig a nem fertőzöttekével megegyezik.

Ennek megfelelően az öregedéssel általánosságban is megjelenő krónikus, egészségünket érintő problémákkal, a HIV-vel élőknek is, nagy valószínűséggel, szembe kell nézniük. Ezek az öregedési folyamatok szinte az összes szervrendszerünket érinthetik. Gondoljunk itt pl. az időskorban jelentkező szív- és érrendszeri problémákra, reumás panaszokra, csontritkulásra, mentális változásokra stb. A HIV-vel élők számára a legfontosabb, hogy ezeket az öregedéssel járó folyamatokat semmiképp se hanyagoljuk el, azokat a HIV-kezeléssel a lehető legmegfelelőbb módon összehangolva kezeltessük. Itt megemlítendő, ami a HIV-vel élők számára egy kisebb „könnyedség” lehet, hogy számukra egy krónikus betegség felismerésének és kezelésének fontossága, az azzal járó kötelezettségek, teendők, és az elsőre szigorúnak tűnő szabályok betartása koránt sem ismeretlen.

Amennyiben ilyen, az idősödéssel járó, egyéb betegségek, tünetek lépnek fel, természetes, hogy új kezelő orvosokkal, egészségügyi intézmények dolgozóival találkozunk, olyanokkal, akik korábban még nem kezeltek minket, azaz egészségügyi állapotunkat sem ismerik. Fontos, hogy, a lehetőségeknek megfelelően, maximálisan próbáljuk segíteni az orvosok összehangolt munkáját. Lényeges, hogy legyen mindig egy olyan orvos, akinél összefutnak az eredményeink (ez általában a HIV kezelő orvos), őt mindenképp tájékoztassuk az esetleges változásokról, újabb egészségügyi fejleményekről, gyógyszerekről, kezelésekről stb.

A szakemberek számára, amennyiben újabb gyógyszerek szedését írják elő, nagyon fontos az esetleges gyógyszerkölcsönhatások figyelembe vétele. Minél több gyógyszert szedünk, annál nagyobb eséllyel kell szembe nézni az esetlegesen fellépő kölcsönhatásokkal. Tanácsos, hogy az aktuálisan szedett gyógyszereink listája mindig kezünk ügyében legyen. Vezethetünk erről kézzel írott összesítést, de használhatunk akár modernebb módszereket is (pl. okostelefonon elérhető alkalmazásokat).

Sajnos nem ismeretlen az sem, hogy korunk előrehaladtával mentális állapotunk, memóriánk például, bizonyos változásokon megy át, de sok más olyan tényező is előfordulhat, ami lelki egyensúlyunk felborulását idézi elő. Ahogy azt a kiadványban korábban is hangsúlyoztuk, ne hanyagoljuk el ezeket a tényezőket, forduljunk bátran segítséghez, számos forrás létezik, éljünk velük.

Végezetül, de nem utolsó sorban, megemlítenénk az időskor és a szexualitás témáját. Az időskor nem jelenti a szexuális tevékenység végét, azonban mindenképp fontos hangsúlyozni, hogy a szexuálisan terjedő betegségek szempontjából az esetleges fertőzések megszerzése és átvitele teljesen független az életkortól.  Ennek megfelelően a maximális fokú védekezés abszolút szükséges, mindenkor betartandó.

Kiemelten fontos, hogy minden HIV pozitív személy legyen tisztában azzal, hogy nyilatkozhat az egészségügyi és kezelési adatainak hozzáférhetőségéről. Ezzel lehetősége van arra, hogy a háziorvosi vagy egy hétköznapi ambuláns kezelés során a kezelőorvos ne szerezhessen tudomást betegségéről.

Ehhez, az alábbiakat szükséges elvégezni az új EESZT rendszerben.

1.) nyisd meg a https://www.eeszt.gov.hu oldalt a böngészőben majd kattints az „ügyfélkapu bejelentkezés” gombra.

2.) Jelentkezz be az ügyfélkapuba. Amennyiben nincs még ügyfélkapus regisztrációd, akkor azt bármelyik kormányablaknál megteheted. A kormányablakok listáját a https://kormanyablak.hu/  linken találod

3.) Az ügyfélkapus bejelentkezés után, írd be a TAJ-számodat és kattints a bejelentkezés gombra.

4.) Az „Egyszerűsített rendelkezéssel szabályozott állapot” részben kattints a Beállítások gombra.

5.) A megjelenő ablakban rendelkezz adataid hozzáférhetőségéről.

Az alábbi rendelkezéseket állíthatod be:

• korlátoz(az adott kategória összes dokumentumának és adatának hozzáférését teljes egészében korlátozza, egyetlen lekérdező sem férhet hozzájuk)
• engedélyez(az adott kategóriába tartozó dokumentumok, adatok hozzáférését minden lekérdező számára lehetővé teszi)
• kizárólag szakmai egyezés esetén engedélyez(az adott kategóriába tartozó dokumentumok és adatok hozzáférése kizárólag azon lekérdezőknek engedélyezett, akik az adott ellátás orvos-szakmai kategóriájába tartoznak)

6.) Majd szintén ugyanebben az ablakban a „Nemibetegségek (STD)” részben is végezd ez a beállítást.

7.) Kattints a lap alján lévő „Tovább” gombra.

8.) A megjelenő ablakban először kattints a „Mi ez?” linkre és ismerd meg, hogy milyen korlátozást állítasz be, majd pipáld be a „Tájékoztatás hozzáférés korlátozásáról” opciót és kattints a mentés gombra.

9.) amennyiben minden rendben ment, akkor az alábbi képernyő jelent meg, és az „Egyszerűsített rendelkezéssel szabályozott állapot” aktívra státuszúra változott.

1. Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja az antiretrovirális kezelésről és az opportunista betegségek primer és szekunder profilaxisáról, Készítette: az Infektológiai Szakmai Kollégium, EGÉSZSÉGÜGYI KÖZLÖNY LX. ÉVFOLYAM 4. szám, 1135. oldal

2. Pozitív szemmel. HIV – terápiák – életmód

Összeállította: AnonimA, HIV-vonal; Kiadja: Háttér Társaság a Melegekért – Borító, tördelés: Muszter

3. A HIV és az életminőséged: mellékhatások és egyéb komplikációk – A kiadvány eredeti címe: HIV and your quality of life: a guide to side effects and other complications,

Kiadta: HIV i-Base, London, 2010. december Fordította: Bodó András

Szakmai lektor: Bánhegyi Dénes főorvos

Nyelvi lektor: Bereczky Tamás

3. Living a Healthy Life with HIV – Kate Lorig, Kate Lorig Drph, Allison Webel, Diana Laurent, Diana Laurent Mph, Allen L. Gifford, Virginia González, Marian Minor, David Sobel

Bull Publishing Company, 2015 – 360 oldal

Cím        Living a Healthy Life with HIV

Szerzők Kate Lorig, Kate Lorig Drph, Allison Webel, Diana Laurent, Diana Laurent Mph, Allen L. Gifford, Virginia González, Marian Minor, David Sobel

Kiadás   4, illusztrált, átdolgozott

Kiadó     Bull Publishing Company, 2015

ISBN      1936693720, 9781936693726

Terjedelem         360 oldal

4. Hepatitis C-vírus fertőzés szűrése, diagnosztikája, antivirális terápiája, kezelés utáni gondozása

Magyar konszenzusajánlás.

Érvényes: 2018. március 26-tól

Hunyady Béla dr.1,2, Gerlei Zsuzsanna dr.3, Gervain Judit dr.4, Horváth Gábor dr.5, Lengyel Gabriella dr.6, Pár Alajos dr.2, Péter Zoltán dr.6, Rókusz László dr.7, Schneider Ferenc dr.8, Szalay Ferenc dr.9, Tornai István dr.10, Werling Klára dr.6, Makara Mihály dr.11

1Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház, Gasztroenterológia Osztály, Kaposvár

2Pécsi Tudományegyetem, ÁOK, I. sz. Belgyógyászati Klinika, Pécs

3Semmelweis Egyetem, ÁOK, Transzplantációs és Sebészeti Klinika, Budapest

4Szt. György Egyetemi Oktató Kórház, I. sz. Belgyógyászat és Molekuláris Diagnosztikai Laboratórium, Székesfehérvár

5 Szt. János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházak, Hepatológiai Szakrendelés, Budapest és Budai Hepatológiai Centrum, Budapest

6Semmelweis Egyetem, ÁOK, II. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest

7MH Egészségügyi Központ Honvédkórház, I. sz.Belgyógyászati Osztály, Budapest

8Markusovszky Egyetemi Oktatókórház, Infektológia Osztály, Szombathely

9Semmelweis Egyetem, ÁOK, I. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest

10 Debreceni Egyetem, ÁOK, Belgyógyászati Intézet, Debrecen

11Egyesített Szt. István és Szt. László Kórház, Budapest

Correspondence: bhunyady@yahoo.com

https://majbeteg.hu/index.php/hepatitis-c-virus-fertozes-diagnosztika-antiviralis-terapia-kezeles-utani-gondozas/?dummy=$random#pdf

Szerkesztés és idegen nyelvű anyagok feldolgozása: Putics Ákos

Idegen nyelvű anyagok feldolgozása: Sabjanics András

https://www.avert.org/living-with-hiv/health-wellbeing

https://www.hiv.gov/hiv-basics/living-well-with-hiv/taking-care-of-yourself/exercise-and-physical-activity

https://www.medicalnewstoday.com/articles/323862.php?utm_source=newsletter&utm_medium=email&utm_country=US&utm_hcp=no&utm_campaign=MNT%20Daily%20Full%20(non-HCP%20US)%20-%20OLD%20STYLE%202018-11-30&utm_term=MNT%20Daily%20News%20(non-HCP%20US)&fbclid=IwAR3x_lR3jJwA_Fz2750qmjwSTtzQQ7wbFHqS0Bx6xdhh4SvI0XJbNH4Zs44#takeaway

https://www.aidsmap.com/about-hiv/travelling-hiv-medications-time-zone-changes?fbclid=IwAR373yK-WoEkPAZyF4wn-rOKgYW7W0VPni3vETV0XwVUuxDPph_UEwm7k7Y

http://aidsmap.com/about-hiv

https://www.poz.com/basics/hiv-basics/hiv-smoking

A kiadvány megvalósítását az Emberi Erőforrások Minisztériuma, Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság KAB-ME-18-KMR-C számú programjából származó támogatás teszi lehetővé.