Limfogranuloma venereum (Chlamydia trachomatis)

Limfogranuloma venereum

A limfogranuloma venereum nemi úton terjedő betegség, amelyet a csak sejten belül élő Chlamydia trachomatis nevű baktérium okoz. 

lymphogranuloma venerum

 

 

A limfogranuloma venereumot okozó Chlamydia trachomatis típusok nem azonosak a húgycső és a méhnyak gyulladását (uretritisz és cervicitisz) létrehozó fajokkal. A fertőzés leginkább a trópusi és szubtrópusi övezetben gyakori, az USA-ban csak ritkán fordul elő. Egy 1994-1995-ben végzett felmérés* szerint Magyarországon 15-19 éves terhes nők 11,4%-a fertőzött a Chlamydia trachomatis baktériummal.

Tünetek

A tünetek a fertőződést követően 3-12 vagy több nap múlva jelennek meg. Általában a hímvesszőn vagy a hüvelyben egy kis, fájdalmatlan folyadékkal telt hólyag jelenik meg. A hólyag jellegzetesen kifekélyesedik, majd pedig gyorsan, többnyire anélkül, hogy észlelték volna meggyógyul. Ezután az egyik vagy mindkét oldali lágyéki nyirokcsomók megnagyobbodnak és érzékennyé válnak. A fertőzött területet borító bőr meleg és vörös lesz, kezeletlen esetekben a nyirokcsomók fölött sipolyok alakulnak ki. A járatokon általában genny vagy véres váladék ürül.

A folyamat általában gyógyul, de hegesedés alakulhat ki és a sipolyok kiújulhatnak. A beteg lázra, rossz közérzetre, fejfájásra, ízületi fájdalomra, étvágytalanságra, hányásra és hátfájásra panaszkodik, továbbá felléphet véres genny ürülésével járó végbél-fertőzés is.

Az idült és visszatérő gyulladás miatt elzáródnak a nyirokerek, ami a szövetek duzzanatához vezet. A végbél-fertőzés hegesedést és következményes szűkületet okozhat.

Diagnózis

A limfogranuloma venereum gyanúja a jellegzetes tünetek alapján merül fel. A diagnózist a vérből Chlamydia trachomatis ellenes antitestek kimutatása támasztja alá.

Kezelés

A korán megkezdett, antibiotikus hatására a betegség gyorsan gyógyul. A kezelés után az orvosnak rendszeresen ellenőrizni kell, hogy a fertőzés megszűnt-e. Ajánlatos felkutatni a fertőzött egyén nemi partnereit, vizsgálatuk és szükség esetén kezelésük érdekében.

*Kovács L., Nagy E., Berbik I. és mtsai: A Chlamydia trachomatis fertőzés gyakorisága és szerepe a koraszülésben – Magyarországi többközpontú tanulmány. Magyar Mőorvosok Lapja, 1996, 59, 353-359.