HIV/AIDS

A HIV/AIDS története

Korunk egyik szomorú szenzációja a jelen ismereteink szerint gyógyíthatatlan fertőző betegség, az AIDS (AcquiredImmunoDeficiency Syndrome) magyarul szerzett immunhiányos tünetegyüttes.

A betegséget 1981-ben írták le először. Utólag következtetve valószínűsíthető, hogy az első megbetegedések az Egyesült államokban és Európában már a 70-es évek második felében előfordultak, feltételezetten a kórokozónak Afrikából történő közvetlen, illetve a Karib térség szigetein keresztül történt közvetett behurcolását követően. Az AIDS azonban ezidőtájt Afrikában is új betegségnek számított. A kórokozó a 70-es évek közepén ebben a térségben ugyan jelen volt, de a betegség nagyobb számban itt is csak a 80-as évek elejétől fordult elő.

1981 tavaszán vált feltűnővé New Yorkban, Los Angelesben és San Franciscoban, hogy fiatal homoszexuális férfiak körében szokatlan gyakorisággal jelentkezik Pneumocystis carinii okozta pneumonia, valamint a Kaposi szarkoma agresszív formája. A vizsgálatok alapján rövid idő alatt kiderült, hogy a betegek immunrendszere súlyosan károsodott bizonyos T-limfocita funkciók kiesése következtében. A betegséget az Egyesült Államokban eleinte olyan szorosan kötötték a homoszexualitáshoz, hogy az eredeti elnevezése GRID (homoszexuálisokkal összefüggő immunhiány) volt, aminek kapcsán sok cikk és könyv bélyegezte meg a homoszexuális embert, aki morális és fizikai romlást terjeszt az egészséges, heteroszexuális világban. A másik érintett réteg a kábítószer-élvezők csoportja volt, ezért a konzervatív erkölcs apostolai úgy magyarázták, hogy ez „Isten büntetése” korunk erkölcstelenségéért. Amint azonban a heteroszexuálisok és kisgyermekek is megbetegedtek, az értelmezések természetesen megváltoztak.

A bűnbakkeresés és másokat okolás jelensége alkalmanként már korábban is egyetemesnek bizonyult: a XV. század végén Kolumbusz tengerészei „indián kanyaró”-ként emlegették a szifiliszt, a törökök ugyanakkor „keresztény betegség”-nek nevezték.

A szakemberek első prognózisai a fertőzés terjedési sebessége miatt a 80-as évek végére világméretű pusztulást helyeztek kilátásba. Ez szerencsére nem következett be, mégsincs ok a riadó lefújására. Nehéz lenne ugyan a végkimenetelét megjósolni, de bízni lehet abban, hogy a szellemi erőknek és az anyagi javaknak a betegség leküzdése érdekében létrejött hatalmas koncentrációja végül annyi más betegséghez hasonlóan itt is eredményre vezet.

Az európai országok különböző mértékben érintettek: pl. Németországban az AIDS betegek száma 1:5000, Nagy-Britanniában 1:4200, Olaszországban 1:1500, Franciaországban 1:1300, Svájcban 1:1300, Spanyolországban 1:900. Az országokon belül különböző csoportok érintettek elsődlegesen: Németországban, Angliában, Franciaországban és Hollandiában főleg a homoszexuálisok, Olaszországban és Spanyolországban pedig a kábítószeresek.

Jelenleg a világon 34 millió HIV fertőzött van, számuk évente 5 millióval növekszik. Magyarországon a nyilvántartottak száma 7-800 között van, becslések szerint a valódi szám 3-4 ezer lehet.

A HIV fertőzés vírusa

Az AIDS kórokozójának a Nemzetközi Vírus Nomenclatura Bizottság 1986-ban adta a HIV (Human Immundeficiencia Vírus) nevet.

Az a vírustípus, amelyet először ismertek fel, és amely világszerte elterjedt, később a HIV-1 nevet kapta, miután Nyugat-Afrikából származó betegekből egy tőle antigénszerkezetben jelentősen eltérő, így HIV-2-nek nevezett vírustípust azonosítottak. Utóbbi jelenleg is elsősorban Nyugat-Afrikában fordul elő, de terjedése már számos országban megfigyelhető.

A HIV vírusok burokkal rendelkező vírusok, a Retrovírusok családjának Lentivírus alcsaládjába tartoznak. A retrovírusok jellegzetessége, hogy RNS-ben található genetikai információjuk be tud épülni az arra fogékony gazdasejtek DNS állományába egy enzimatikus átíródás, az ún. reverz transzkripció révén. A genetikai kód RNS-ről DNS-re történő átírása az élővilágban egyedülállóan csak a retrovírusokra jellemző.

A Lentivírus alcsalád tagjai a többi retrovírustól eltérően a szerkezeti géneken kívül többféle szabályozó génnel is rendelkeznek, és általában hosszú latenciaidő után elhúzódó lefolyású, halálos kimenetelü megbetegedést okoznak. Az alcsaládba az emberre veszélyes víruson kívül többek között a szarvasmarhák (BIV), a macskák (FIV), és a majmok (SIV) immundeficiencia vírusa tartozik.

A HIV felületén elhelyezkedő antigének nagy változatosságot mutatnak. Még azok közt a vírusok közt is észleltek antigén eltéréseket, amelyeket azonos emberből, különböző időpontokban tenyésztettek ki.

A vírusok rendkívül érzékenyek fizikai és kémiai behatásokra. Pl. 56 °C hőmérsékleten 30 perc alatt, 100 °C-on percek alatt inaktiválódnak. A forgalomban lévő fertőtlenítőszerek a szennyezettség körülményeitől függő koncentrációban és hatásidővel biztonsággal alkalmazhatók a vírusok elpusztítására.

Sajnos azonban ezeknek a fizikai és kémiai módszereknek a hatékonyságát csak a külső környezetben és a bőr felszínén lehet kihasználni, az élő szervezeten belül nem.

A HIV vírus terjedése

A fertőzés emberről emberre terjedésének sokféle lehetősége van, azonban vannak olyan feltételezett terjedési módok, amelyek csak a közhiedelemben léteznek, valójában nem jelentenek veszélyt a fertőzés átvitele szempontjából.

A fertőzés átvitele a fertőzött egyén testnedveivel, váladékaival (ondó, vér, hüvelyváladék, anyatej) történhet a vírustartalmú sejteknek és a szabad vírusoknak a bejuttatása révén.

A fertőzés megtörténhet homo- vagy heteroszexuális nemi érintkezés, vér és vérkészítmények adása, vérrel szennyezett tűk, fecskendők használata, sérült bőr ill. nyálkahártya fertőzött testnedvvel történő érintkezése, szervátültetés, szövetátültetés, mesterséges megtermékenyítés, perinatalis, anyáról magzatra ill. újszülöttre történő átvitel kapcsán.

A fertőzés átvitelének valószínűsége e különböző átviteli módok esetén nagyon eltérő lehet.

 

Kontaktus jellege Átvitel valószínűsége (%) Fertőzésből valórészesedés (%)
Transzfúzió 90 felett 3-5
Perinatalis 13-30 5-10
Szex 0,1-1 70-80
Drog 0,5-1 5-10
Egészségügy 0,5 alatt 0,0001 alatt

 

Látható, hogy a 0,1-1%-os, viszonylag alacsony terjesztési hatékonyság ellenére a HIV fertőzöttek nagy része szexuális úton betegszik meg. Ez azt bizonyítja, hogy a szexuális aktusok száma jóval meghaladja az összes többi terjedési mód eseményeinek a számát.

Potenciálisan ebből a szempontból a lakosság 14-16 éves kortól 60-70 éves korig veszélyeztetett, így a fertőzés megelőzésével kapcsolatban is erre az átviteli módra és erre a korosztályra kell koncentrálniuk a felvilágosító kampányok szervezőinek.

Fertőzött anyáról a magzatra ill. az újszülöttre való átvitel leggyakrabban a terhesség 16-20 hetében következik be, de előfordulhat a terhesség bármelyik szakában, szüléskor és szoptatás ideje alatt is. A természetes úton zajló és a császármetszéssel történő szülések közt a fertőzés átvitelének valószínűségét illetően nincs különbség.

Végül néhány szót azokról a mechanismusokról, amelyekkel kapcsolatban sok a találgatás és nagy a bizonytalanság, és amelyek a közhiedelemmel ellentétben nem jelentenek fertőzési lehetőséget.

Nem terjesztik a fertőzést vérszívó rovarok, és nem terjed mindennapos érintkezések, élelmiszerek, ivóvíz útján, fürdővízzel és a légutakon keresztül cseppfertőzéssel. Nem terjed a betegség továbbá csókolózással sem.

További terjedési lehetőségekkel kapcsolatosan lásd Gyakori kérdések oldalunkat.

Magyarországon a vér és vérkészítmények ellenőrzése folytán kizárt az ezek által történő fertőzés.

Az AIDS betegség kialakulása

Attól függően, hogyan kerül a szervezetbe, a HIV vírus sorsa kétféle lehet:

Limfocitákhoz kötődik

A szabad HIV vírusok többsége a T-helper (segítő) limfocitákhoz, vagy más CD4 receptorral rendelkező sejtekhez kötődik. Itt a vírus vagy

a, közvetlen sejtkárosító hatást fejt ki,

vagy

b, a benne lévő RNS-ről készült DNS másolat (provírus) beépül a gazdasejt DNS-ébe, és a fertőzés mindaddig lappang, amíg valamilyen stimuláló hatás következtében el nem kezdődik a vírusok termelődése, amelyek aztán az előbb említett közvetlen módon károsítják a sejteket.

A betegség lényegét jelentő immunologiai gátoltság, immunszupresszió kialakulásáért két folyamat tehető felelőssé HIV fertőzésben: a szervezet által saját maga ellen termelt autoantitestek képződése, és olyan, a vírus által termelt faktorok megjelenése, amelyek az immunrendszert gátolni képesek.

Falósejtek bekebelezik

A fertőzött idegen sejtekkel a szervezetbe jutó HIV vírus jelentős része monocitákba és makrofágokba kerül úgy, hogy ezek a falósejtek a fertőzött idegen sejteket bekebelezik. Bennük a HIV vírus elszaporodik, de őket nem pusztítja el. Így a falósejt a HIV vírus legfontosabb raktára, amelyből átkerülhet a fent említett limfocitákba, és a korábban leírt utakon fejti ki károsító hatását. A monociták és makrofágok egy része szabadon vándorolva mindenhová eljut a szervezetben, többek között a központi idegrendszerbe is.

A HIV fertőzés késői szakaszában (az AIDS kifejlődését megelőzően) emelkedik a fertőzött sejtek aránya és a sejtekből felszabaduló vírusok száma. A fertőzés előrehaladtát külső tényezők is felgyorsíthatják. Ilyen lehet pl. a herpesz vírus, vagy a citomegalovírus, amelyek a HIV-et aktiválva a lappangó fertőzés állapotából fertőzőképes vírust termelővé tehetik a sejteket. A HIV fertőzést aktiválhatja nagyobb mennyiségű alkohol egyszeri fogyasztása, vagy a sejteket érő UV besugárzás is.

A HIV nemcsak az immunrendszer károsítása folytán, hanem másféle sejtekben elszaporodva is kifejti hatását.

Tünetek, szövődmények, opportunista betegségek

A fertőzést követően az esetek túlnyomó részében a tünetmentes HIV fertőzés állapota jön létre. A fertőzötteknek mindössze 0,5-2%-ában figyelhető meg a fertőzést követően az ún. mononucleosis-szerű tünetegyüttes, amelynek a fő tünetei a következők: magas láz, fáradékonyság, nyirokcsomók duzzanata, ízületi fájdalmak, csökkent fehérvérsejtszám, csökent limfocitaszám, emelkedett monocitaszám, a törzsön, esetleg a végtagokon piros, kiemelkedő kiütések megjelenése. Ezek a tünetek 1-2 hét után spontán megszűnnek és a tünetmentes HIV fertőzés állapota jön létre ezeknél a betegeknél is. Ebből az állapotból átlagosan 7-9 éven belül a fertőzöttek 40-50%-ánál kifejlődik az AIDS, illetve hosszabb idő múlva csaknem valamennyi fertőzöttnél bekövetkezik valamilyen tünet megjelenése.

A betegség előrehaladtával tehát a tünetekkel járó HIV fertőzés stádiuma alakul ki, vagyis az AIDS. A legjellemzőbb két tünetegyüttese a Perzisztáló Generalizált Lymphadenopathia (azaz folyamatosan fennálló, kiterjedt nyirokcsomó-elváltozások), és az AIDS Related Complex (azaz AIDS-hez társult tünetegyüttes).

Az előbbire jellemző a 3 hónapnál régebb óta fennálló, több testtájékra kiterjedő, fájdalmatlan nyirokcsomó megnagyobbodások.

Az utóbbi akkor állapítható meg, ha a HIV pozitivitás mellett legalább két klinikai és két laboratóriumi jel egyidejűleg és több mint 3 hónapja fennáll. A klinikai tünetek a következők: fáradékonyság, láz, éjszakai izzadás, fogyás (a testsúly több mint 10%-a), nyirokcsomó megnagyobbodás és oralis hairy leukoplakia.

A laboratóriumi jelek: csökkent Helper-T limfocita szám, emelkedett immunglobulin szint, vérszegénység, fehérvérsejt szám csökkenés.

A betegségeket két nagy csoportra oszthatjuk:

1. az immunhiány következtében fellépő kórképekre (Az AIDS-ben gyakran előforduló daganatos megbetegedések, főleg a Kaposi szarkoma és a limfomák, valamint opportunista megbetegedések, pl. Pneumocystis carinii okozta tüdőgyulladás)

2. közvetlenül a HIV által előidézett, ill. a HIV fertőzéssel szemben kialakult immunologiai védekezés mellékhatásaként kialakuló megbetegedésekre. (Pl. AIDS dementia complex, Limfoid interstitialis pneumonitis, Idiopathiás Thrombocitopeniás Purpura)

A megbetegedéseket csoportosíthatjuk szervrendszerek szerint is:

Tüdőbetegségek

Pneumocystis carinii tüdőgyulladás

Az AIDS-ben fennálló immunhiányos állapot teremt lehetőséget a kialakulásának. AIDS-ben vezető halálok. A betegség általában hetekig tartó száraz köhögéssel kezdődik, amelyet gyakran egy mély belégzés, sóhajtás vált ki. A betegeknek hőemelkedése van, a magas láz ritka.

TBC (tuberkulózis)

A Mycobacterium tuberculosis fertőzései AIDS-ben sokkal gyakoribbak, mint a normál népességben. Jellemző rá a láz, éjszakai izzadás, köhögés és bő köpetürítés.

Baktériumok okozta tüdőgyulladások

Hatszor gyakoribbak AIDS betegekben. Legjellemzőbb tünetei a láz, köhögés, mellkasi fájdalom.

Limfoid Interstitialis Pneumonitis

Gyermekeknél a leggyakoribb tüdőbetegség, de felnőtteknél is előfordul.

Központi idegrendszeri betegségek

AIDS dementia complex

A HIV közvetlen sejtkárosítása miatt alakul ki.

Jellemzői a tanulási funkciók, az érző és mozgató működés rendellenessége és a magatartászavarok. A beteg pszichomotoros(pszichés és mozgásbeli) lassulása a lassú beszédben, mozgásban, gondolkodásban nyilvánul meg. Csökken a mozgások pontossága, megváltozik az íráskép, a korábbi harmonikus mozgás összerendezetlenné, darabossá válik. Károsodik a memória is. Először csak feledékenység jelentkezik, majd tanulási és megjegyzési nehézségek lépnek fel.

A tanulási-megismerési funkciók közül károsodik a problémamegoldó készség, az absztrakciós képesség, valamint beszédzavarok is jelentkeznek.

A betegek egy részénél személyiség- és magatartászavarok alakulnak ki. A beteg elveszti érdeklődését a külvilággal szemben, indítékszegénnyé válik, más esetekben épp ellenkezőleg az felajzottság, kritikátlan magatartás lesz jellemző.

Opportunista vírusok és élősködők okozta megbetegedések

Ezek a fertőzések komplex, a fent említettekhez részben hasonló idegrendszeri tüneteket, valamint helyi elváltozásokra utaló tüneteket okoznak. (pl. látászavar, beszédzavar, szédülés stb.)

Emésztőrendszeri betegségek

Végigkísérhetik az AIDS-t a szájtól a végbélnyílásig. Lehetnek opportunista fertőzések, daganatok, és közvetlenül HIV okozta funkciózavarok.

A tápcsatorna megbetegedéseinek legjellemzőbb tünetei a hasi fájdalom, hasmenés, fogyás, nyelési nehézségek, fájdalommal járó szájüregi és végbélnyílás körüli elváltozások.

Bőr és nyálkahártya betegségei

Ezen betegségek rendkívül sokfélék lehetnek.

Papulosquamosus (foltos-pikkelyes) elváltozások

Seborrhoeás dermatitis (zsíros bőrgyulladás)

Fokozott faggyútermeléssel járó bőrelváltozás, amely részben hasonlóan a nem az AIDS betegségben szenvedőkhöz a hajas fejbőrt és az arcot, nyakat, mellkast és a hát felső részét érinti főként, de AIDS betegeknél a lágyéktájékon, végtagokon és a törzs alsó részein is előfordulhat. A fokozottan zsírosodó területeken piros, hámló bőrelváltozás jellemző.

Pikkelysömör (pszoriázis)

Gyakori.

Gombás fertőzések:

Soor oris (szájpenész)

A Candida albicans nevű gomba okozta fertőzés, amely a szájnyálkahártyán látható fehéres elváltozással jár, amelynek leválása után mély, fájdalmas sebek alakulnak ki.

Vírusfertőzések:

Oralis hairy leukoplakia

Leggyakrabban a nyelv két oldalán elhelyezkedő, fehér, rücskös, fonalszerű felszíni alakzatokat képező (innen a neve is) elváltozás.

Övsömör

Ajakherpesz

AIDS-ben jellemző a folyton kiújuló, kifekélyeződő formája. A végbélnyílás körül is megjelenhet.

Condyloma acuminatum

HIV fertőzötteknél gyakori a végbélnyílás körül.

Szemölcs

A kezelés ellenére gyakran kiújulnak.

Bakteriális fertőzések

Gennyes, kifekélyeződő bőrelváltozások.

Éreredetű bőrtünetek

Hajszálér tágulatok

Pontszerű bevérzések

Márványozott bőr

 

Haj és köröm elváltozásai

Korai őszülés

Diffúz és foltos kopaszodás

Elvékonyodott hajszálak

Köröm deformitás

Sárga köröm szindróma

 

Bőr eredetű daganatok

Kaposi szarkoma

Melanoma (festékes bőrdaganat)

Laphámsejtes karcinóma

Basalsejtes karcinóma

 

Daganatos megbetegedések

Kaposi szarkoma

A betegségnek a bőrtünetektől külön történő tárgyalását magyarázza, hogy más szervrendszereket is érint.

Megjelenése gyakorlatilag egyet jelent az AIDS betegség kialakulásával, így fontos diagnosztikai és prognosztikai jelentőséggel bír.

AIDS betegeknél lefolyása és megjelenése is eltér a hagyományos formától. A bőrön egyszerre találhatóak meg a különböző fejlődési stádiumban lévő elváltozások, úgymint a barnásvörös foltok, lapszerinti kiemelkedések, duzzanatok, gyakran kifekélyesedő formában. A betegek nagy részében érintettek a nyirokcsomók, a máj, a tüdő és az emésztőrendszer.

A Kaposi szarkomában szenvedő beteg életkilátásait meghatározza, hogy társul-e hozzá valamilyen opportunista fertőzés. Ha igen, az rövidebb életkilátást jelent, mintha csak magában fordulna elő a betegség.

Limfomák

A limfomák a fehérvérsejtek egy bizonyos típusát, a limfocitákat érintő megbetegedések. Az összes HIV pozitív beteg mintegy 5%-ában alakulnak ki. Az AIDS betegségben kialakuló limfomák a B-limfocitákból indulnak ki. Leggyakrabban az idegrendszert, a csontvelőt és az emésztőrendszert támadják meg. A limfoma általános tünetei a láz, fokozatos legyengülés és a fogyás. Az egyéb tünetek a lokalizációtól függenek.

Gyermekkori AIDS

A terhesség alatt vagy szülés közben fertőződött csecsemőknél kialakuló AIDS-nek két fő formája különíthető el:

1. A gyorsan előrehaladó súlyos forma az esetek mintegy 30%-ában fordul elő. A tünetek gyorsan kialakulnak, az immunrendszer súlyos károsodása miatt. Nagyon súlyosak az opportunista fertőzések és a szokványos bakteriális infekciók is. Jellemző az étvágytalanság súlymegállás, nyirokcsomó-megnagyobbodás és fültőmirigy duzzanat. Komplex agykárosodás alakul ki, a pszichoszomatikus fejlődés elmarad, a korábban tanult funkciók kiesnek.

2. A lassan progrediáló forma a fertőzöttek 70%-ánál alakul ki. Lefolyása a felnőttkori betegséghez hasonló. Ez a változat alakul ki a születés után bekövetkező fertőzések esetén is.

A fertőzés és a betegség diagnózisa

Mind a HIV-fertőzöttség, mind az AIDS betegség diagnózisa a HIV vírusok vérből történő kimutatásán alapul.

A vizsgálat alapja, hogy a vírus a vérbe kerülve megindítja a szervezet védekező reakcióit, vagyis az ellenanyagok képződését. Ezek az ellenanyagok mutathatók ki laboratóriumi vizsgálattal a fertőzött személy véréből.

A HIV fertőzöttséggel kapcsolatos laboratóriumi teszteknek érzékenységük, megbízhatóságuk és költségük alapján két fontos típusa van: a szűrővizsgálatok és az úgynevezett konfirmációs (azaz igazoló) vizsgálatok. Bár a technológia fejlettségének köszönhetően ezek az eljárások meglehetősen érzékenyek és megbízhatóak, mindig fennáll a téves eredmény lehetősége. Emiatt, és mert a HIV fertőzöttség megállapítása minden szempontból kényes és nagy jelentőségű kérdés, a diagnózis végleges felállításához sohasem elegendő egyetlenegy, pozitív laboratóriumi eredmény. A fertőzöttség gyanújának felmerülésekor a végérvényesnek tekinthető diagnózishoz minden esetben több, különböző módszerrel elvégzett vizsgálati eredménynek kell pozitívnak lennie.

További információk a szűrővizsgálatokról, tesztekről és az anonim szűrésről.

Az AIDS kezelése

Az AIDS betegség kezelése rendkívül összetett feladat.

Az egyik legfontosabb teendő a szervezetben lévő vírusok számának minél alacsonyabb szinten tartása. Erre a célra szolgálnak az úgynevezett antiretrovirális szerek (azaz retrovírusok elleni készítmények), illetve ezek különböző kombinációi. Bár még nem sikerült olyan gyógyszert találni, amivel a vírusok elviselhető mellékhatások mellett százszázalékosan kiirthatók lennének, az időben elkezdett gyógyszeres kezeléssel a betegek hosszú időre panaszmentessé tehetők.

Mivel az immunhiányos állapot gyakorlatilag az egész szervezetre kiterjedő szövődményeket, opportunista fertőzéseketokoz, ezért ezeknek terápiája a szintén a kezelés nélkülözhetetlen része.

A terápiában használt gyógyszerek számos mellékhatást okoznak, melyeknek csökkentésére további készítmények alkalmazása válhat szükségessé.

Magyarországon az AIDS betegek kezelése a Szent László Kórház Immunológiai Osztálya kizárólagos feladata.

Az AIDS kezelésével kapcsolatos legfontosabb kérdésekre Dr. Bánhegyi Dénes, a Szent László Kórház osztályvezető főorvosa válaszol.

Hogyan történik az AIDS betegség kezelése?

Mikor érdemes elkezdeni az AIDS kezelését?

Milyen irányba haladnak a kutatások? Várható-e új, hatékonyabb gyógyszerek megjelenése?

Amit az ablakperiódusról tudni kell.

Szabad vírusok a vérben. Vírus észlelés/tesztelés.

A HIV fertőzés után a 2-4 hét között aktív virémia áll fenn, ami azt jelenti, hogy a p24 antigén ( a vírus magjában lévő core/mag fehérje ) illetve a szabad HIV vírusok fokozatosan ömlenek ki a sejtekből a plasmába igen nagy mennyiségben. A p24 antigén (tehát a vírus mag) mérése rutin vizsgálattal megoldható. E periódusra jellemző az un. akut fertőzési szakasz, (általános tünetekkel, amely a legtöbb vírusos ferzőzésre jellemzőek: láz, hasmenés, hányinger, fáradtság, kiütések, erős izomfájdalmak, stb). A tünetek nem minden esetben jelennek meg. Gyakran társulnak valamely hétköznapi fertőzéses betegséghez. Egyedüli tünetként, talán az tapasztalható, hogy a ?hétköznapi fertőzés? okozta betegség hosszabb ideig tart, magasabb lázzal jelentkezik, mint szokott. Ez általában 1-2 hét alatt elmúlik.

A második-harmadik-negyedik hét rendkívül veszélyes, ugyanis a HIV fertőzött ? anélkül, hogy a fertőződéséről tudna – ebben a periódusban a legfertőzőbb, ekkor van a legtöbb szabad vírusa. A vírusok, azaz a p24 antigén csak ebben a két hetes periódusban mutathatók ki, és esetleg még néhány betegnél mérhető a halál előtti állapotban. A következő szakaszban a fertőzés utáni 4. hét végére eltünnek a tünetek, (ha voltak) és megszűnik a szabad vírusok kiáramlása is.

Sokszor vetődik fel az a kérdés, hogy utána hova lesz. A vírusok- azaz a p24 antigén nem tűnik el, hanem a lassan beinduló ellenanyagok és a vírus (p24) antigén-ellenanyag complexet/kötést hoznak létre, ami csak nehezen bontható fel. Mivel az ellenanyag termelés igen intenzív, mindig több ellenanyag lesz, mint antigén, ezért minden antigén komplexbe/kötésbe megy. A képződött ellenanyagok a nagy mennyiség miatt mérhetőek.

Az ellenanyag mérés:

Először az IgM típusu core (magi) antigének elleni ellenanyag, majd az IgM típusu envelop ( felszini) antigének elleni ellenanyag, majd az IgG core, és IgG envelp ellenanyag jelenik meg, és mutatható ki. Néhány hónap múlva az IgM típusú ellenanyagok eltűnnek, és már csak az IgG típusú ( core és env ) ellenanyag mutatható ki. ( ezek is lehetnek többfélék: neutralizáló és enhancing – az egyik jó, a másik káros). Sok betegnél a halál előtti állapotban, amikor a p24 antigén kimutatható, – eltünik a core IgG típusú ellenanyag.

Az IgM típusú ellenanyagok már a 3. héttől kimutathatók, azaz a beteg szervezetének a ?válasza?. Az IgG típusú ellenanyagok -főleg a felszini fehérjék ellen termeltek (gp 41, gp120, gp160) a 6. héttől mutathatók ki biztonsággal.

Ezért mondjuk helyesen, hogy az ablak pariódus kb 6 hét. A nyolcadik héten a pozitív teszt eredmény már a fertőzöttséget és arra adott szisztémás választ jelenti.

Milyen teszttel mi mutatható ki?

1./ eleinte csak IgG ellenanyag tesztek voltak, tehát ezek biztonsággal a 6. hét után mutatták ki a fertőzést.
2./ elsőként az ABBOTT az AXyM teszttel már ki tudta mutatni ( u.n. 3. generációs tesztek) az IgM típusú ellenanyagokat, igy a fertőzést már a 3. héttől ki lehetett mutatni.
3./ A 4. generációs tesztek a p24 antigént és az IgM, iletve IgG típusú ellenanyagokat egyszerre képesek kimutatni, tehát a fertőzést már a 2. hét után képesek kimutatni.

Probléma a konfirmálással (a betegség/fertőzés ellenőrzött megállapítása) van, ugyanis a golden standard Western blot csak IgG típusú ellenanyagok azonosítására alkalmas, így csak a 6. hét után jelzi a pozitivitást. Tehát lehet, hogy valakinél a 4. generációs kombinált teszt már a 2. hét után valódi pozitív eredményt ad, de a WB confirmálás eredménye negatív lesz. Ezért nagyon fontos a konfirmálást más megközelítésből vizsgálni. Több teszt alkalmazása ( 2 féle 4. generációs teszt) A teszt megismétlése pár hét múlva. (6.-8. hét)

Milyen tesztekkel rendelkezik at AATSZ?

Az AATSZ labor háttere rendelkezik a 4. generációs tesztekkel, amelyekkel a vírusáramlás idején kimutatható a vírus. Tehát a fertőzéstől számított 2-4 (!) héten elvégezzük a tesztelést, de ahhoz, hogy a fertőzést konfirmáljuk, minden valószínűség szerint szükséges lesz még további 2-4 hetet várni, hogy a tényleges szervezeti választ a WB vizsgálatokkal mérni tudjuk.

A tesztelés eredménye!

Az AATSz az eredményeket 4 hetes ablakkal adja ki. Tehát az esetleges fertőzés után négy hét az a biztos ablak periódus, amivel biztos eredményt tudunk kiadni.